amióta itt van a főnök, annyira felpörögtek az események, hogy már pótcselekedni sincs időm, ezért nem tudtam befejezni a beszámolóimat.

egyébként legnagyobb meglepetésemre a főnök továbbra is nagyon kedves velem, nyilvánosan dicsér, nem csak a kiváló munkámért, de amiért ilyen sokat fogytam. meglovagoltam a pozitív hullámát és különösebb probléma nélkül elértem, hogy 3-án már teleportáljak HK-ba, szóval megint lesz ott két majdnem teljes napom, így bepótolhatom a lemaradt vásárlásomat (egész komoly bevásárlólistát nyomtak a kezembe rokonaim, üzletfeleim és a nyuszik), szóval mehetek feng shui macskára alkudozni, divatos sporttáskát venni és elektrotechnikai boltokat bújni, igazán nagyon szar lesz nekem.

terveim között szerepel némi ünnepi wagyu is és nagyon kokettálok a hotelemhez közel eső uszodával, ahova a belépő potom 500 forint, a medence mélysége pedig állítható (az emeleten pedig további két medence található, engem már ez önmagában lenyűgöz, hogy emeleten van egy medence). ha van időm, akkor a helyi állatkertbe is elmegyek, bár nem tűnik egy nagy durranásnak, de eleget kell tennem jó szokásomnak, hogy minden városban elmegyek moziba és állatkertbe (meg szupermarketbe).

magyarul nyaralok még gyorsan két napot, Cz még nem biztos, hogy ott lesz, de majd kialakulnak a dolgok.

a honvágynak egy egészen érdekes formáját produkálom, alblakpucolási tanácsokat guglizok már órák óta, és arról álmodozom, hogy majd milyen jó lesz otthon takarítani.

mamám.

na, hála Cz-nek, aki megmutatta nekem a Lightroomot, újra van kedvem pepecselni a képeimmel, szóval ajánlom, hogy látogassatok el a Flickr oldalamra. ízelítő gyanánt:

szuper, a kurva zuhany továbbra is ráz, szóval vödörből mosakodtam, igazán csodás volt. holnap igyekszem megszereltetni, ha nem, akkor fizetésemelést kérek, amiért ilyen tábori helyzetek között kell élnem. azért ez már mégis csak túlzás.

amelyben előbb meditálok, majd vásárlási lázban török ki és megismerkedem a helyi magyar kolónia egy részével

pénteken Cz elment dolgozni, én pedig ezúttal sikeresen kijutottam a lakásból, bár a rács okozott némi fejtörést, de sikeresen megoldottam és elmetróztam magamat egy buddhista templomba és annak a kertjébe.

szinte meg se lepődtem, hogy a metróból a templom táblácskáit követve egy önkiszolgáló sushi éttermen keresztül a hollywood plazában találtam magamat.

azért sikerült a kertet is megtalálnom, ahol mélységes béke és nyugalom lepett el, komolyan, lehet, hogy gyakrabban kéne ilyen harmonikus és kellemes környezetben ücsörögnöm (szerintem ez az egyetlen hely HKban ahol nincs wifi) és még egy egész normális presszókávét is sikerült innom.

a templomot is bejártam, megcsodáltam az óriási buddhákat, és hagytam, hogy béke és nyugalom áradjon szét bennem továbbra is. azóta is azon gondolkodom, hogy vajon pesten hol találok hasonló hatású környezetet, mert félek, hogy a töltetem azért egyszer csak el fog fogyni, bár jelenleg elég jól működik a “hagyjuk magunk mögött a múltat” hozzáállásom.

ezek után jó hongkongi módjára őrült vásárlásba kezdtem, egészen nevetséges akciók áldozataként (10 pár zokni olcsóbb, mint 3) végül 10 pár zoknival és 5 felsővel távoztam az említett hollywood plázából.

hulla fáradtan cammogtam vissza a lakásba, bevásároltam a tök üres hűtőbe (kicsit elgondolkodtam, hogy mi kellhet egy agglegénynek, aztán rájöttem, hogy nem igazán más, mint nekem, csak a fehér bort sörrel kell behelyettesíteni), és épp végeztem a fürdő kisikálásával, amikor kedvenc tanítványom hívott, hogy webkamerán megmutassa, milyen csodálatos rendet és tisztaságot varázsolt a lakásomban (mert hogy jelenleg ő lakik most ott).

ettől kisebb sokkot kaptam, majd elszégyelltem magam, majd mentegetőztem, közben hálálkodtam, és összességében nagyon hülyén éreztem magam, pontosan ugyanúgy, ahogy ezt később Cz is előadta nekem, amikor otthon szembesült a vásárlási és takarítási akciómmal. elképzelhető, hogy mások lakásában szívesebben tartunk rendet, mint a sajátunkban?

este az előző nap megismert magyar lánnyal felkerekedtünk, hogy csatlakozzunk az egyik móló tetején söröző társasághoz. egy véletlen detúr révén végül egy egész órát sétafikáltunk, mialatt megvitattuk, hogy miért is olyan jó HK és miért most vagy soha kell odaköltözni. ezt a vonalat tovább folytattuk nagyobb körben és rengeteg sör mellett. ha ez így megy tovább, az egész magyar kolóniát megismerem.

borzasztóan kedves és szimpatikus volt mindenki, és annak ellenére, hogy mindenki másfelől jön, komoly összetartó erő, hogy az átlag életkor 30 év és mindenki önszántából jött HKba, mert beleszeretett a városba. szintén kellemes bónusz, hogy senki sem igazán politizált, ha mégis felmerült ilyen téma, mindenki egyetértet. (naná, a külföldön élő magyar, ha önszántából megy és nem küldik nem fog épp dicshimnuszokat zengeni a kormányról, jobbik esetben teljesen elvágja magát az otthoni közélettől és a bulvár híreken kívül azt se tudja, mi folyik otthon. ezt csinálom én is, és hihetetlen megnyugtató.)

kicsit tanakodtunk, hogy elmenjünk-e Voksán Virág (a.k.a DJ Flower) koncertjére, de mivel nem tudtunk volna ingyen bejutni és a beugrót meg nevetségesen magasnak találtuk, inkább a helyi szimplában kötöttünk ki, ahol sajnos teljesen bepunnyadtunk, így egész korán hazamentünk, főleg, miután rájöttem, hogy én még el is tudom számolni a taxit.

ezen a ponton kezdődött egy kétnapos őrületünk Cz-vel, rákattantunk ugyanis a Beugróra youtube-on, és hajnali 5-ig megállíthatatlanul azt néztük és könnyesre nevettük magunkat, hiába akartunk már az elején is álmonhalni a fáradtságtól.

van ennek előzménye és folytatása is, ha lusta vagy keresgélni, itt vannak a linkek:

első felvonás

harmadik felvonás

amelyben kapok vízumot, iszom kávét, és IKEÁs szatyrokkal flangálunk

miután csütörtökön vidáman teleportálódtam HK-ba, első utam a vízumkérvényezdébe vezetett, ahol első körben egy nagyon mogorva kínai nő fogadott, és lesajnálóan közölte, hogy csak hétfő este lesz kész a vízum, és mi az, hogy nem hoztam fényképet. miközben töltögettem a formanyomtatványt, az ügyemet átvette egy lelkes fiatal hongkongi srác, akinek elmagyaráztam, hogy nekem vasárnap már a túloldalon kell lennem, mire készségesen felajánlotta, hogy egy valag pénzért akár két óra múlva is kész lehet a vízumom. hozzátette még, hogy ha nincs fényképem, ő majd lefényképez engem az erre elkerített zónában. ezek után összetépte az általam kitöltött nyomtatványt, nagyon alázatosan elnézést kért ezért, majd kitöltött egy másik papírt. kedvesen, mosolyogva váltunk el egymástól, én pedig diadalittasan magamhoz vettem egy vödör kávét a starbucks-ban.

Cz-vel megbeszéltük a rendez-vous koordinátáit, én pedig azzal ütöttem el az időt, hogy ücsörögtem a kikötőben és anyukámmal Skype-oltam (igen, a nyílt utcáról, ingyenes wifiről, kiváló felbontásban és minőségben). útközben találtam egy könyvesboltot is, ahol megvettem a Factory Girls c. könyvet, amiről majd később bővebben is írok, mert nagyon jó.

Cz bemutatott egy magyar párnak, akik régi-új kollégái, mellesleg két utcára laknak, így együtt mentünk el vacsorázni, majd fel hozzájuk szerezni egy szett ágyneműt nekem, amit klasszik kék IKEÁS szatyorba gyömöszöltünk és azzal, valamint Cz futáshoz használt bokasúlyaival hazabaktattunk az egyébként temetkezésre szakosodott kerületben (ami azt jelenti, hogy _minden_ bolt vagy virágos, vagy koporsószakbolt, esetleg hamvasztó, vagy autóbontó).

kicsit még bámultuk a tv-t, Cz megmutatta a Breaking Bad első két részét, amitől majd elhánytam magam, de egyébként élveztem (a kádban oldanak fel egy hullát nem tudom milyen savban, amiről kiderül, hogy átmarja a kádat is, a többit nem írom le, mert hosszu elájul). ezt még megfejeltük egy pár hétre bögrében felejtett teafilterrel is, amit szintén nem írok le. érdekesmód nem álmodtam semmi szörnyűséget ezek után.

ez még csak a kezdet, van tovább is! ha lusta vagy keresgélni, kattints a linkre:

második felvonás

harmadik felvonás

egyszer azért tényleg pofán fogom vágni a főnököt és indiai talpnyalóját, amikor azt mondják, hogy Prága Csehszlovákiában van. bizonyára a helyi üzletfelek is örülnek az ilyen megnevezéseknek (most voltak ott tárgyalni mind a ketten). bezzeg ha én azt mondanám, hogy HK és Delhi még mindig angol gyarmat, nem vigyorognának annyira… talán pont ők lehetnének egy kicsit érzékenyebbek a modernkori történelemre, főleg, hogy már párszor azért udvariasan szóltam nekik, hogy azt napjainkban már nem így hívják.

tenyleg azt hittem, hogy meguszom /megusszatok nyavalygos poszt nelkul, de most betelt a bili.

mert az egy dolog, h nem tudok aludni, es ettol kaba vagyok, ez senkinek se a hibaja.

azt is elfogadom, hogy nincs futes, mert minek. egye fene, a mutans szunyog is belefer. a takonyteszta es a pacal mar meg se kottyan.

az mar kicsit fruszral, hogy a fonok ide rendel, majd itt hagy rohadni egy honapot, ami ido alatt ugyanazokat a feladatokat latom el, mint otthonrol. de jo.

az mar kicsit betett, hogy ma este valami gyalazatosan rossz unnepi vacsoran kellett resztvennem, ami utan csak azert nem hanytam el magam, mert akkor holnap reggelig ehen halnek.

de az, baszd meg, hogy megraz a zuhany, mikozben anyaszultmeztelenul es vizesen allok alatta, na az mar tulzas.

ilyenkor banom, hogy nem hoztam egy bugyros hazipalinkat, vagy valamit.

írok majd HK-ról is, csak most kissé lehangol, hogy vissza kellett jönnöm. és én mohó, indulás előtt felfaltam az összes dugisajtomat. hosszú hét vár rám, érzem.

az rendben van, hogy a lelki izé vagy ki tudja mi miatt leolvadt rólam pár tonna az elmúlt hónapokban, ennek még örülök is.

de az elcsesződött bioritmus már nem annyira szórakoztató, tegnap például hiába dőltem be az ágyba szűzies este 11-kor, kirándulástól és utazástól fáradtan, csak felébredtem hajnali 4-kor szuper fitten, olyannyira, hogy csak n6-kor bírtam valahogy visszaaludni.

képzelhetitek, milyen csodásan festek most épp.