Hm, Phage kommentjje kapcsán úgy döntöttem, hogy kifejtem itten egyik
teóriámat (lehet, hogy már említettem, de szerencsére a költözés ó
alibi, hogy ismételjem magamat ;)). Szóval szerinte a Rosencrantz és
Guildenstern are Dead (továbbaikban R+G) szép. Na most ez így elsőre
meghökkentett, de végül is, ha azt vesszük, hogy az én “szép”
definicióm írott szóra (de néha zenére is) magába foglalja a szomorúság
fogalmát (ezt nem tudom megmagyarázni, nekem a szomorúság egyszerüen
szép és kész, valahol találtam egy Poe idézetet, ami ezt alátámasztja,
majd előkeresem). És mivel, hogy véleményem szerint az abszurd
alapvetően arról szól, hogy kénytelenek vagyunk már a logikátlanságba
menekülni és elrugaszkodni a racionális rendtől, ahhoz, hogy tudjunk
továbbra is emebrek lenni (mondhatni az abszurd egy vészkijárat, amerre
lehet menekülni a társadalom, az ember és az élet szrönyüségei ellen),
ergo ez az egész nagyon abszurd, akkor oda lukadunk ki, hogy
éppenséggel lehet az mondani a R&G-re , hogy szép 🙂 Jó ó, a
R&G voltaképpen csak ürügy, hogy kifejtsem kedvenc teoriáimat,
melyek szerint szoktam figyelni a világot és az irodalmat. Ezek után el
lehet gondolkodni, hogy miért is szeretem én annyira az abszurdot… A
megoldásban valahol szerepelnie kell az “idealizmus” szónak 😉