Na jó, ezt megéri leírni, mert nem biztos, hogy máskor is sikerülne.
Állapotom feletébb érdekes. Egyrészt ugye imár több mint egy hónapja
nem aludtam ki magamat, minek következményében enyhe hallucinálás és
inszomnia esete lép fel. Ráadásul most épp irdatlan fejfájásom van,
amit próbálok Quarelinnel mulasztani, ami csak azért vices, mert így
már nem tudom mennyi koffein és tein jutott a szervezetembe (más nem is
nagyon). Szóval ez is egy érdekes bizsergést és megvilágosodások
sorozatát eredményezi. Emberek egy rakat péntzt költenek szintetikus
drogokra, hogy így érezzék magukat…hehe.
Tanakodtam itt jobbra balra, persze elkalandozik az ember agya, főleg
ha már a 13. vizsga időpontnál tart, amire kellőképpen (vagy
éppenséggel nagyon nem) felkészülve próbál megjelenni. Szóval koszálnak
a gondolataim a múltban és levetítődnek a régi filmek, furcsa. Arra
kellett rájönnöm, hogy én időnként teljesen meghibbanok és eldobok
magamtól minden racionális észt aztán csak úgy cselekszek, franc tudja
mit, ami éppen jön. Minden esetre mindig nagyon lelkesen és
lendületesen. Aztán így útolag belegondolva meg elgondolkodok, hogy
pontosan honnan is vettem a bátorságot, hogy ilyeneknek tegyem ki a
környezetemet… Ugyan akkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a
környezetem nem lázad, csak ha negatív jellegű őrültség tör rám, az a
ön- és közdestruktív tipusú, szerencsére abból mostanság kezdek
kikupálódni. Szóval az euforiára és annak hibbant megnyilávnulásaira
vevők a népek. Aggodalomra tehát semmi ok, bár nem tudom mennyire
biztató, hogy az őrület határán szeretek táncolni, néha netten látva
magam elött a “Point of no return” táblát, közelítve felé, aztán mégis
csak frappánsan visszakanyarodni a “normális” életben (ahol én
botránkozok meg olyanokon, amiknél én sokkal rosszabbat is elkövettem).
Kognitív disszonancia és önzőség. Mármint a megbotránkozás. Mintha csak
én lehetnék hibbant. Így valóban nehezen fogok partnert találni, ha
valamiért kisajátítom a dolgot és felháborodok, ha valaki csatlakozna.
Hibbant vagyok, no, nincs mese.
Szűz Máriám, Velvet Underground ebben az állapotban? Nem biztos, hogy
jó ötlet, meg ki találnék szálni az ablakon valami pszeudo LSD
mámorban…
mellesleg az is eszembe jutott, hogy “Uram Jézus, én teljesen szét
fogok csúszni, ha elolvasok 6 darab posztmodern/abszurd drámát gyors
egymásutánban, lehetőség szerint napi egyet minimum!!”. Szegény olvasó,
nagyon sajnállak, furcsa lelkiállapotok várnak Rád…