Mintha egy nappal korábban szabadultam volna fel, mint kéne… Ma
délben (amikor felébredtem) berobbant hozzám rég nem látott, frissen
Varsóból hazatért, izé, visszatért (szegény, ő se tudja már, hogy mi az
a haza és főleg, hogy hol van) lengyel konneksön. Vele jól elvoltunk,
elmesélte nekem vallási tébolyát, miszerint megtalálta Jézust ebben a
másfél hónapban, na jó, azért annyira mégse találta meg, de minden
esetre hirtelen tök jól lett, ez a lényeg. Sétáltam vele egy sort,
utána elrohantam fordrászhoz, így újból emberi fejem van, hehe!
Innen egyenesen kedvenc tanítványom karjaiba rohantunk bátyámmal, kinek
végig hallgattuk enyhén zaklatott, de annál szórakoztatobb monológját.
Ezek után sikerült meggyőznöm bátáymat, hogy látnia kell a Csodálatos
Júliát, kisebb huza-vona után sikerült beterelnem a Szinbádba és
sikeresen átszellemült ő is, szóval tiszta siker (én meg harmadszorra
is beleszerethettem Júliába és megerősödött bennem a tudat, hogy ez
itten a példa képem, kérem szépem).
Most meg itt ülök és nulla, azaz nulla tanulással morfóra boldogan le
fogok feküdni, csakis miután írok pár oldalt franciául, mert tegnap
hajnalban arra is rá kellett jönnöm, hogy klasszisokkal jobban írok
franciául. Minden esetre nekem jobban tetszik.
Készen lettek a giccs-party képei és tiszta csalóka, az az érzése támad
az embernek, hogy jobb volt a party hangulata, mint a legendás
hippi-partyé, pedig ez szerintem nem egészen így volt…Minden esetre
viccesek a képek, hehe.
Kaptam ma egy nagyon kedves üzenetet, meghatódtam tőle rendesen, kezdek
teljesen belezúgni a világba, pedig ez a szerep idáig boszinak volt
fenntartva (na jó, azért mindig is osztottam lelkesedését). Miért ilyen
frusztráló konveciózus ez a világ? Rengeteg dolgot kiélnék magamból, ha
rajtam múlna. Csak nem egészen rajtam múlik…
Na, megyek, összeesek.