na, így kicsit visszaolvasva, arra lukadtam ki, hogy annyira rohadt
tipikus az elmúlt néhány bejegyzésem… lendület és néhány jó ötlet, de
semmi más, ami egy kis oda figyelést és rendszert, illetve effektív
munkát igényelne. értem miért kaptak hülyét a tanáraim tőlem mindig
(“lehetne jobb is”). kérdés, hogy ki tudom-e nőni az alapvető
linkségemet?
olvastam pár blogot, hallgattam egy kis Legátot, egészen van értelme az
agyamnak most valahogy. megfogalmazódott bennem egy s más.
“magára szabni az életét” írja mau (vagy valami hasonlót, sose tudtam
pontosan idézni) és mennyire frappáns és igaza van, hogy az embernek
alapvetöen be kell rendezkednie a saját életében, megszabni a
határokat, a szabályokat és kitüzni azokat a célokat, melyek elérésével
boldog tud lenni. itt megerősödik teóriám, miszerint tényleg mi döntjük
el, hogy milyen az életünk, mi hat ránk és mi nem, mikor vagyunk
boldogok és mikor nem. kicsit radikális, de szvsz így van, csak kell
hozzá egy nagy adag agymosás, meg erős idegzet meg jó önismeret. nekem
speciel ezek vannak, ez most olyan jó mártírosan hangzik, de amiket én
túléltem kérem szépen (többnyire túléltem saját magamat, ennél rosszabb
nehezen jöhet), így visszagondolva nem is egészen értem. szóval ezt én
meg tudom valósítani, más persze lehet, hogy nem. de hát nem vagyunk
egyformák, tiszta szerencse.
by the way, az ember azt is megszabja, hogy melyik szabályokat fogja
megszegni. az ember ugyanis azért kreál magának akadályokat, hogy
legyen mit lerombolni és ezzel azt az érzést kreálni, hogy haladunk.
persze csak ha olyan hülye forradalmi alkat, mint én.
hm, a végén mindjárt írok vmi pszeudo-irodalmi jellegűt, bár fogalmam sincs, h mit, egy kis spontaneitás sosem árthat.