lol! egy darab ember úgy kötött ki a blogomon, h beírta a google-be, hogy “Tarja Turunen”. 🙂
Nem rég keltem fel, igazán le kéne szoknom arról, hogy délután kelek és
hajnalban fekszek, az embernek a fél napja elmegy alvásra. 3 óra múlva
HK tali, kiváncsi vagyok, ezúttal miket fogunk alkotni…
Tegnap hajnalig beszélgettem vkivel, egész érdekes volt. Ezekben a
hajnali  beszélgetésekben általában az a jó, hogy az ember
hirtelen olyanokat fogalmaz meg, amiket eddig is tudott, csak ebben a
formában még nem mondta ki soha. Szóval kicsit olyan
rácsodálkozás+megvilágosodás fílingje van. Kellemes. Én pl rájöttem,
hogy abszolute nem vagyok egy tudatos ember, maximálisan tudatalatt
kommunikálok, nagyon ritkán szoktam taktikázni, hogy “akkor most inkább
mondjuk azt, mert akkor, blabla”. Öszintén szólva nem is akarok valami
hyper megfontolt ember lenni hirtelen. A bölcsészkaron kicsit nehéz
megőrizni kommunikációs “szűzességünket”, nekem ez idáig mégis ment,
szóval van remény, hogy most már ilyen sponát maradok és nem kezdek el
mindenféle toposzokat használni, sablonok és sémák társaságában. Vagyis
persze, h használom őket, mert a nyelv így van felépítve, de nem
tudatosan rendezem őket valamilyen logikus sorrendben, hanem csak úgy
jön. Ahogy esik, úgy puffan.
Tetszik már érteni a címet? Ilyen ember vagyok én, ahogy épp sikerül.
Többnyire nagyon lendületes vagyok és az segít, az apróbb hibák így nem
tünnek fel. De lássuk be, amit én spontaneitásnak istenítek éppenséggel
orbitális lustaságnak is betudható. talán ezért is olyan könnyű utálni
engem. Régebben zavart, hogy szésőséges érzelmeket váltok ki az
emberekből, mostanra valahogy megszoktam, jobb hiján.
Na jó, önelemzésnek vége, az elmúlt pár napban csak ilyesmikkel
mulattam az időt, kicsit unalmas lehet a kedves olvasónak. De ma
dinom-dánom, szóval majd lesz mit mesélni.
Tegnap egyébként ezer év óta elöszőr megint Enél döglöttem és marha
kellemes érzés volt, mégha el ia akartunk aludni a túlfütött lakásban.
De mennyire jó érzés, hogy ha gondolom, elalhatok akár 3 órára is, nem
maradok le semmiről.
Ja és van igazság, az nyerte a korcsolya EBt, aki megérdemli, nem pedig
a nagyon népszerű, de annál antipatikusabb második helyezet, aki azt
hiszi, hogy ő a világ közepe, pfú de utálom azt a pasit…