Hát nem elbeszélgettem az időt? Kezd úrrá lenni rajtam a szokásos buli
elötti para, miszerint minden szar lesz és mindenki rosszul fogja
érezni magát, orbitális üvöltözésbe fog kitörni mindenki mindenkivel,
nem fog tetszeni a zene és egyéb baromságok, amiknek tudom, hogy kevés
esélyük van bekövetkezni, ha én vagyok a házigazda, de ilyenkor
egyszerüen muszáj idegeskednem, mert ez a siker záloga. Megpróbálok
_nem_ kommunikálni miszter iksszel, elvégre flört, randi, kölcsönös
szimpátia, de még mindig csak kétszer találkoztam vele életemben. Na
jó, ez nem igaz, összesen négyszer, egyszer bemutattak minket egymásnak
(hi! bye!), egyszer múlt kedden elhívtam spontán jelleggel a partyba,
és akkor indult el a lavina alapvetöen… Ezzel most már mindenki össze
tudja rakni, hogy ki Miszter Iksz, nem mintha ez bármit is elárulna,
mert új szereplő az életemben. Lényeg ami lényeg, most próbálom az
összes női praktikámat összevakarni vhonnan, csak én annyira nem élek
ilyenekkel, hogy kb fogalmam sincs, hogy hova raktam praktikáimat.
Helyette inkább józan eszemet használom és hallgatok megérzéseimre,
abból már klasszisokkal több van. Kedvenc tanítványom ma közölte, hogy
ne taktikázzak, mert az illető utána abba szeret bele és életünk végéig
nem tudunk taktikázni. Ebben is van valami. Majd meglássuk ez a bulit.
Kivételesen reális esélye van, hogy botrányba fulladjon, de talán
vagyunk annyira felnőttek, hogy ez ne essen meg.