Az elöbb csak úgy postoltam, pedig tudtam volna még folytatni. Csak
időnként rám tör a totális motiváció hiány, mondhatni virtuálisan
leesik a cukrom és nincs semmihez se kedvem, csak az alváshoz.
Valószinüleg a tél teszi, hamarosan majd napsütéssel és napozással
fogok álmodni (minden évben így van). És én még Varsóba megyek…hát
nem vagyok normális. Apropó, varsói imádott barátném egyre jobba
hiányol. Ha tudná, hogy hamarosan találkozunk…Azért nem lesz semmi az
a sokk, amit akkor fog(unk) kapni 🙂

Tegnap egy egész furcsa dologra jöttem rá. Mármint tök hétköznapi, csak
magamhoz képest furcsa. Rájöttem, hogy egy csoporttársamat nagyon nagyon
el akarom kerülni, amit sose hittem volna, hisz elvileg jóban voltunk,
vele ültem anno a Feneketlen Tónál, emaileztünk és ápoltam a lelkét.
Aztán vizsgaidőszakban volt pár szar húzása, amitől fokozatosan
(mondthatni lassan, de biztosan) marha ideges lettem. Mostanra már oda
fajult a dolog, hogy látni se akarom és előre rettegek attól a
pillanattól, amikor majd együtt kell órán ülnünk. Bár azért ez még
talán megoldható lesz, elvégre vagyunk páran. Na de mindegy, az a
lényeg, hogy én általában üvöltök egy nagyon nagyot, aztán gyorsan túl
vagyok az egészen. Nem szokásom kerülgetni emberek és aktívan
idegeskedni. Szóval ez nekem furcsa, nem tudom mennyire voltam érhető.
Az is igaz, hogy nem szoktam vadidegenekbe belehabarodni 10 nap alatt.
Változnak az idők.
Egyébként fent említett csoporttársnál azért borult ki hirtelen a bili,
mert ráeszméltem, hogy mindenben csakis kizárólag a rosszat tudja
látni, ergo soha se fogom tudni megoldani egyetlen problémáját se, mert
sose lesz megelégedve semmivel. Emelett tételesen lealázta azokat, kik
legközelebb állnak hozzám, ami annyira nem jó ajánlólevél.
Remélem a szombati buli agymos, mert a tegnapi napból rájöttem, hogy az
egyetem rendkivül rossz hatással van rám. Mentem le a Dürer lépcsőin és
masszív káromkodásban törtem ki. Spontán és ok nélkül. Egyszerüen csak
csömöröm van. Aztán megjelent valaki, akiről nem akarok rosszat
mondani, mert jobban sajnálom, mint bármi más, de minden esetre
önvédelemből kirontottam az épület elé, mert hirtelen tök rosszul
lettem a képmutatástól. Általában jól bírom ezeket a dolgokat,
fapofával végig hallgatok bármilyen alázást és látszólag a legnagyobb
bunkóság is lepattan rólam, de ezen a héten még szűz vagyok és nyers,
páncél nélkül járkálok. Hétfőre remélhetőleg lesz elég euforiám illetve
rózsaszín felhőm, hogy legyen mibe öltöznöm…
Kedden spontán kifakkadtam boszinak és Rnek, akkor tudatosult bennem,
hogy engem mennyire megbántott amikor két különböző ember is azt mondta
rólam, hogy milyen link vagyok. Ami egy baromság. Ugyanis nem vagyok
link. Nagyon tudok dolgozni. Konkrétan az egyik ember miattam tudott
levizsgázni 18.századból, az én tételeimből. A másik kommentárja meg
arra volt alapozva, hogy nem volt elöttem egy rakás papír, úgy
tartottam előadást a Hairből. Tudom, hogy hülye vagyok, hogy ilyeneken
felhúzom magamat, de ez valahogy nagyon szarul esett. Csak azért, mert
nem vagyok hajlandó pánikrohamot kapni minden egyetemi szarsággal
kapcsolatosan… Persze, tehetnék többet  is, de akkor nem én
lennék az, jó nekem ez a stabil 4.0-4.2 átlag. Nem csinálok belőle
presztízs kérdést, tény és való, mert nem úgy mérem az embereket, hogy
mennyire tanulják magukat a sírba, hanem inkább egyéb, emberi vonások
érdelnéknek. Egyébként is, évfolyam első vagyok, rohadjanak meg.
Bocsánat, ideges lettem. Erre jó az egyetem, hogy egy rakás hülye
emberrel összeboronáljon, akik felhatalmazva érzik magukat, hogy
itélkezzenek. Hm, legyünk objektívek, ha nincs egyetem, akkor nincs EBE
és nincs boszi, CS, R, sőt, nincs kedvenc tanítvány se, szóval azért
valamire jó volt ez az egész. Meg hol lenne Virginia Woolf, Angela
Carter és a posztmodern világkép az életemből? Pff, olvasok egy kis
Joycet, most arra van szükségem. Átolvasni az éjszakát, mint a régi
szép időkben. Bár holnap délelött vásárolni akarok valami hippi
felsőt….anyway.