Belepakoltam az indexemet a körözöttes kenyerembe…vidámak ezek a
reggelek. Szétfagyok, mint mindig…Muszáj lelkierőt lehelnem magamba,
hogy energiadúsan érkezzek az egyetemre, elvégre mégis első effektív
tanítási nap. Aránylag pofásan van összerakva a napi menü, reggel egy
kis társadalmi összeröffenés értékű didaktika óra ( a fél hippi party
ott fog ülni, mint vmi rossz after-party). Utána fél óra BKV, majd
másfél óra Mondatszintaxis. Kétségkivül a mélypont, de a szent cél
érdekében megpróbálom túlélni, elvégre egész kevés óra lesz hétfőn
húsvét meg mindenfélék miatt…3at lehet lógni is, ZH meg nincs, hanem
2 beadandó, amit kedvenc kommúna társam (CS) szíveen megír, ha már
egyszer felvételeízik az elméleti nyelvészet szakra.
Na fúj, mit beszélek én egyetemől ilyen masszívan? Ennél sokkal
viccesebb, hogy este 11kor, egy kis Joycetól beálmosodva lefeküdtem,
erre persze nem tudtam elaludni, csak vmikor 2 után. A konyhában
összefutottunk anyukámmal, elkezdtünk falatozni és gint iszogatni,
illetve fél2kor megtárgyalni, hogy egy angol font hány shilling.
Na jó, megyek. Még mindig szétfagyok, a végén még meg fogok itt fázni,
ami igazán nem lenne egy jó ötlet. Legyen már f7!!! Vagy legalább f4,
akkor már csak egy kis avantgárd irodalom lenne hátra a mai napon, amit
jobban el tudok viselni, mint a tényt, hogy 45 perc múlva ki kell innen
gyalogolnom.