Ó váu!! Aki úgy találtal ezt a blogot, hogy a Damaszkusz címszóra
keresett rá a Googleban, az legyen nagyon üdvözölve!! Aki Szíria után
érdekődik rossz ember nem lehet.

Irdatlan fos az idő, az a nyirkos hideg, böööe. Kaptam emailt a francia
lektornőtől, hogy fáradjak ma be hozzá. Kivételesen pontosan azt
szándékoztam én is csinálni. Kiváncsi vayok, milyen atrocitások fognak
érni ma…Mondjuk kicsit nehéz kirobbantani engem a kellemesen réveteg,
idült hippi állapotból. Várom a ma estét.

Megint csak nehezen tudtam elaludni. Persze lehet, h nem kellett volna
délután 4kor kvt inni, de különben meg az ávantgárd alatt fordultam
volna le a székről, most mi a túrót csináljak? De persze lehet, h nem
ettől volt, minden esetre megint cikáztak a gondolatok és nem hagytak
nyugodni. Tervezgetem Varsót agyilag. Főleg életem legdurvább
találkozóját. Lengyel konneksön majjd kapcsolatba lép Békával, varsói
barátnémmal, oda csalogatja valahova és én meg majd megjelenek a
színen. Érzelmileg dús pillanatoknak nézünk elébbe asszem…Egészen rá
lelkesedtem a témára. Vhogy tetszik az egész… Tél lesz mint állat,
hó, minuszok, ocsmány idő, összesen 24 óra vonat, de valahogy tetszik
az egész, mert kalandszerü.  Úgy látszik vmi nosztalgia körüton
vagyok, bejárom gyermekkorom szinhelyeit…Már csak Egyiptomba kéne
elmenni.
Jaj na, vár rám az egyetem, pedig én nem várom őt…