Lassan kezdek magamhoz térni. Tegnap délután óta úgy döntöttem, hogy a
legobb kúra a nátha ellen az alvás, szóval kb 18 órát aludtam tegnap
délután óta, csak monduk kb 2-3 órás blokkokban. Valami bajom mindig
volt, ami miatt fel kellett kelnem. Pár óra múlva találkozok Miszter
Iksszel, az az igazság, hogy fogalmam sincs, hogy mi lesz, sose voltam
egy femme fatale, de most aztán már végképp el vagyok szokva a páros
létezési formától. Gondolom ezzel ő is így van, szóval azért annyira
nem hinném, hogy tragikus lenne a helyzet, csak feletébb szokatlan.
Épp fasírtot majszolok, annyira nem esik jól, de muszáj Algopyrinen kivül mást is ennem, mert kimarja a gyomromat…
Furcsa érzés csütörtökön hétvége üzemmódban lenni…sürgösen kell
találnom magamnak vmi programot erre az időzónára, különben maximális
szétfolyásnak fogok indulni és át fogom linkeskedni az egész félévet.
Most is épp Catherine (a francia lektornő) által hozzám vágott könyvet
kéne olvasnom… Ja!! A nagy történésekben és náthában el is
felejtettem mondani, hogy Catherine a maga francia módján bocsánatot
kért tőlem, amiért laza erkölcsökkel megvágott elöző félév végén.
Kicsit vissza állt bennem az egyensúly, meg az önbecsülés, meg ilyenek.
Most már csak a Miszter Iksz sztori rengeteg érzelmi folyománya
tisztázódhatna, na meg a náthám múlhatna el…