No, végre, máris jobban érzem magamat. Spontán jeleggel visszatért
szokásom formám. Remekül elszórakoztam, miközben anyukámnak
felvázoltam, hogy pontosan hány létező ponton sántít a varsói
prodzsekt. Egy ideig szörnyülködve figyelt, majd ő se bírta és derűsen
kacarásztunk .
Sikerült ma “spontán” jelleggel “diszkréten” meginterjúvolnom varsói
imádott barátnémat (akiért többé-kevésbé ez az egész hajcihő folyik).
Állitom, hogy remek volt a kamu sztorim, Evel elötte meg is vitattuk
meg minden, erre naná, hogy a második kérdése az volt, hogy ” az a
meglepetés, hogy jösz meglátogatni?”. Ilyenkor imádom az internet
személytelenségét. Nagy nehezen, miután megesküdtem össze-vissza, hogy
ugyan má, nem vagyok én hülye, hogy oda menjek, blabla, közölte velem,
hogy jó jó, de megöl, ha mégis igaza volt, ergo, tuti, hogy meg fog
ölni. Ráadásul számomra ismeretlen terepen jelölt meg találka helyet,
szóval remek. De sebaj, kalandra fel, szerintem remekül fogok
szórakozni egész idő alatt, csak vigyek magammal discmant és
Nightwisht, más zenével nehezen tudom elképzelni a varsói telet. Valami
magamba zuhanost nem egészen bírnék ki. Tök be vagyok sózva. Emellett
úgy köhögök, mint állat, szóval van 5 napom, hogy ez megszünjön.
Így utolag belegondolva talán egyértelmű, hogy betegségem elötti enyhe
nyomott hangulat is ennek a drámai influenzának volt betudható. Egész
belejöttem ebbe a tunyulásba, szar lesz az elkövetkezendő 3 nap, de már
csak túlélem, elvégre ott van boszi, meg R, akivel ma kellemesen
elbeszélgettünk fél órát. Jó lesz elmenni, de jó lesz hazajönni is.
Furcsa gondolatok járják be agyamat, de nem merem leírni, túl nagy itt
a nyilvánosság egyrészt, másrészt meg annyira még semmi se kiforrott
bennem.
Jaaaj gyerekek, mondtam, hogy elvileg most hétvégén Miszter Iksszel
randiztam volna? Mondom volna, ha érdekelne. Úgy volt, hogy majd
üzenünk egymásnak, köhöhö, ő nem írt én meg hülye leszek. Varsói
imádott barátném kifejtette, h nekem egy karakteres pasasra van
szükséem, aki nem beszari és nem tutyimutyi. Ezzel én nagyon
egyetértek, drága csaj mindig nagyon jól tudja, hogy nekem milyen
pasira lenne szükségem, de esetleg hozzám is vághatna egy-két
szemléltető példá(ny)t… Most már ezt is tudjátok. Tényleg nem bírom
és asszem sosem bírtam a nyamvadt, nyözöge,
jaj-Istenem-nem-tudom-mit-akarok-az-élettől tipusú pasasokat. Egy kis
szenvedély. Tűz. Utálat. Ilyesmik. Ez már sokkal inkább bejön 🙂
Olyannyira, hogy a szadizmust és a pszichológiai problémákat elfelejtem
tudomásul venni. De asszem ebbe a hibába többet nem esek bele. Na jó,
nem akarok átlag női blog lenni, ennyi erővel fogyókúráról, ruhákról is
beszélhetnék. Ez nem az én műfajom, van akinek sokkal jobban áll,
csinálja az.