Rengeteg erzelem er engem itten mostansag. Ma sikerult 13 orat egyutt toltenem kedvenc itteni baratnommel, aki azert rendesen meglepodott es meghatodott, amikor megjelentem elotte reggel 9 kor, mikozben lengyel konneksonomet varta. Asszem eletemben nem olelt meg ilyen erosen senki. Nagyon konszolidaltan zokogtunk egy sort, majd szakkadtunk a rohogestol. Erzelmileg sokkos allapotban elfogyasztottunk egy gigaszi meretu reggelit, majd tovabbi ezer kvzoban doglottunk es aktivan valtottuk meg a vilagot, befejezve egymas mondatat es hasonlok. Hiaba erolkodnek, nem fogom tudni leirni, hogy mik dulnak bennem mostansag, hiaba van remesen fos ido, hideg es ho, rendkivuli modon orulok, hogy itt vagyok. Elnezest az ekezethianyert, mar igy is eleg erthetetlen voltam, de most mar aztan vegkepp…

Vmi meg akartam mondani, de tok elfelejtettem, mondom en, hogy sokkos allapotban vagyok, olyan furcsa, amikor kivetelesen bevalik az idealizmus es egz baratsag tenyleg megmarad olyannak, amilyen volt, ha nem jobbnak. Neha jo pozitivan csalodni egy bazi nagyot. Na jo, nem erzelgek itten, ugyse ertitek, hisz en sem es nem, nem akarok beszelni errol az egeszrol, mert bennem dulnak ezek az erzelmek es nem akarom elengedni oket, nem akarom felcimkezni, megnevezni, hogy utana tovaszalljon az egesz. Onzo leszek es boldog.