Jelentem alássan, sikerült megfáznom… Sznirb, fos ügy. Szerintem ma
az ágyban fogok fetrengeni és olvasni fogok. Rám fér egy kis kultúra…
A multkor is kiolvastam másfél nap alatt 3 könyvet, tudtam volna még
folytatni. Csak le kéne tépnem magamat a netről.
Mit is akartam mondani?
Ja igen, na szóval kérem tegnap kedvenc tanítványom hozzám vágott egy
fotó albumot az ő képeivel, fekete-fehér, nagyon pofás dolgok voltak.
Egy részüket még Zebegényben csinálta múlt nyáron, érdekes volt
szembesülni az akkori hangulattal. Nagyon jó ajándék és tök átjött a
majd egy évvel ezelötti fíling. Bárcsak tudnék fotózni…Meg kéne
tanulni.
Ezek után hirtelen felindulásból beültünk az “Én Peter Pán” c. filmre,
amitől kellemes elvarázsolódtunk (olyannyira, h drága bátyám hirtelen
el is felejtette, h ott ülök mellette) meg azért kissé el is
érzékenyültünk. Képileg tök szép ez a film, mindenkinek ajánlom, nagyon
kellemes.
Utána jött Buckalakó, bátyám egy volt osztálytársa, akivel mind a
ketten jóba vagyunk (egy emlékezetes párizsi nyár után). Vele beültünk
egy 1969es (vagy 67es, kit érdekel) mangára, vagy mi a túróra. Enyhén
szólva hülyére röhögtük magunkat. Egyébként Ninja névre hallgat a mű és
nem rajzfilm, hanem állóképekből van összerakva. A sztori teljesen
követhetetlen volt, Kagemaru a fő ninja, aki mindenkinek túl jár az
eszén, mindig beöltözik és átváltozik. Mindezt a 16.századi Japánban,
ahol egyfolyában éhenhal mindenki, illetve futóhomok áldozata lesz. Egy
idő után semmenyire se tudtuk követni, de hülyére röhögtük magunkat.

Anyukám most jött haza és vett nekem Nightwish jegyet, szóval most már látványos eufóriában merek kitörni:
Subidubidu, megint megyek Nightwish koncertre, jéjéjé!!! Ráadásul nem is egyedül!