Vmi hihetetlen szar karma tört rám ma reggel. Mostam a hajamat a hab
alatt, anyám beköszönt, ment munkába. A habtól alig láttam, egyébként
is félig aludtam. Aztán azon veszem magamat, hogy utána megyek és
minden áron meg akarom neki mondani, hogy legyen jó napja, de addigra
már csak az ajtó csapódik be. Akkor tört rám vmi fos, de tényleg nagyon
fos érzés, ami azóta nem enged. A franc tuda. Nem tartom magamat egy
ezoterikus embernek, de van vmi a családban a megérzésekkel. Jelzem,
volt már olyan, hogy szar karma, aztán mégse történt semmi tagrikus.
Vmi futó negatív energia. És simán lehet, hogy a tegnap esti-éjszakai
könyv ment az agyamra, melyben egyszerre van benne az első, a második
és a hideg háború szörnyűségei, sztálinostul, megcsonkított katonástul.
Most, hogy így jobban belegondolok, én ezekkel a megcsonkított
katonákkal álmodtam, igaz nem tudom mit, de kivételesen nem is érdekel,
mint ahoy a könyv vége sem. Hát volt már kellemesebb reggelem is, mit
ne mondjak…