Na szóval, itt vagyok…
Elöször is, most már hivatalosan is bevezetnék egy új szereplőt ide,
konkrétan Volkovot, aki egy kedves, ügyes, okos, legkisebb ugrifüles
pécsi ember, aki 3 hete feltünően (és már már sokkolóan) fontos
szerepet tölt be az életemben.
Na, most, hogy ezt tisztáztam, akkor elmesélném az elmúlt pár napot,
ami kissé sürű és feletébb rózsaszín volt, ezért sem írtam (nem volt
időm, na).
Szóóóóval.
Csütörtökön összeszedtem Volkovot a déliben, onnan átcsoszogtunk zosia
féle Beatles hepajra, ahol konstatáltuk, hogy Zosia exje, enyhén szólva
is daggadt tehén formátumban létezik mostanság. Ott volt egy nagyon
vidám Kártyás is, akinek nagyon örültünk. Időközben Phage is felfedte
hollétét, ezen felbuzdulva, úgy döntöttük, hogy felszedjük a drága
lányt azt lesz, ami lesz. Ebből pár üveg bor, meg egy alagút teteje
lett, Volkov, Phage, Kártyás és neki egy havera társaságában. Enyhén
szólva is lengendásra sikeredett az éjszaka, emelkedett hangulatban
vicceket meséltünk egymásnak, borozgattunk. Vmi kedves fazon kért
tőlünk cigit, egy viccért cserébe kapott  is, cserébe megtudtuk,
hogy ő vmi buddhista valláskövető, ahol angyalok és boldogság van
implikálva. Kicsit szekta fílinge volt, de kedvesen beszélgetett róla
Phage-el, miközben mi a buddhista olasz barátjának extatikus
történetein üdültünk, mindezt kb 4 nyelven egyszerre. Az emelkedett
hangulatnak hála, az este nem volt utalásoktól szolíd flörtölésktől
mentes sem. Azért megjegyezném, hogy a Kártyás által hozott külsős
nagyokat hülledezett rajtunk, amikor félreérthetetlenül illuminált
állapotban Phage kiselőadást tart az özönvíz mitoszról, illetve a
futurista kiálltványokról. Biztos én is nagyon magyaráztam vmit mert
szokásom, de bennem inkább az özönvíz maradt meg… Szóval izé, kissé
hibbant, de kellemes este volt, reggel 7re már haza is értem 🙂

Most egyébként épp Queent hallgatok, örök kedvenc és már ezer éve nem hallottam…

Másnap, öööö, huuuuha, mi a turó történt másnap? Jah igen, nos romatikus séta és társai, nem rátok tartozik drágáim :p

Summa summarum, marha jól érzem magamat, annak ellenére, hogy nem
aludtam túl sokat, tele vagyok energiával, amit szerintem egy kis
rendrakás, illetve tanulásba fogok ölni.

Hm, most, hogy így belegondolok, ez az özönvíz táma engem megraggadott,
hisz álmomban jött vmi özönvíz, ami elöl menekültünk és kikötöttem
nagymamám lakásában, ami egyébként abszolút nem az a lakás volt,
ráadásul volt egy Pepsi automata a folyosó kellős közepén. Menekülés
közben meg egy Nightwish koncert felvételt néztem és Tarja Turunnen
énekelt. Höh, hát ezt jól összekombináltam.
Egy másik részletben exrafikus ácsorgott a házunk elötti sarkon,
ráköszöntem és gondoltam elmesélem neki Volkovot. Erre ez a drága ember
neki állt teljesen lelkesedni értem, ölelgettem és minden turó, én meg
néztem rá bambán, hogy ez hülye, mit akar ez tőlem és egyébként is,
honnan veszi a bátorságot…Volkovot meg el se meséltem neki, mert mi a
franc köze van hozzá. Hm, nem, dehogy, véletlenül sem dekódolhatóak
álmaim…

Jövő héten sznapi hetet tartok, kedd estétől vasárnapig party
hangulatban fogok égni, ergo, most kéne aludni és tanulni, hogy
legyenek tartalékaim…

ja és elárulok egy titkot, nem tudom, hogy ti, h vagytok ezzel, de én
nem szoktam nagyon sírni. Viszont arra kellett rájönnöm most hétvégén,
hogy szomorúságból kifolyólag tényleg nem is szoktam sírni, de
boldogság okán simán. Még vmikor pont itt siránkoztam, hogy a katarzist
az ember nem tudja hogyan lereagálni, nos, nekem tegnap sikerült, mert
úgy elbőgtem magamat spontán, mint még soha. Szabályosan zokogtam.
Öszintén szólva marha jó érzés volt.

Remélem jó hatással vagyok rátok, kedves olvasók és esetleg mutatok
nektek egy másik járható útat, ha unjátok az életeteket. Na nem mintha
vmi világmegváltó aspirációim lennének itten, csak maximálisan meg
vagyok elégedve az életemmel és ha jól setem, ez nem annyira
gyakori…Nah, nem rószaszínkedek itt tovább…