Talán már ez is időszerű volt: már megint kiégtem, lefagytam,
kimerültem, kikészültem, nem tom, szóval ami jobban tetszik, lényegében
szétkapcsolódtam a valósággal és arra kell rájönnöm, hogy elhanyagoltam
magamat és lelkivilágomat. Magány. Semmi más és senki más, csak én.
Az elöbb leültem írni de nem megy, mert mintha nem lenne lelkivilágom,
amit leírhatnék, vagy nem értem még utol magamat és magam sem tudom, mi
van a lelkivilágomban. Nem szeretek ilyeneket írni, mert tudom,
kialszom és holnap jobb lesz. De hazugság lenne azt mondani, hoy most
nem vayok elkenődve. Márpedig ez a blog teljes személyem tükre. Csak
most éppenséggel nem látok benne semmit, csak azt, hogy nagyon
szeretnék zokogni egy sort, ami nálam nem természtes állapot. Ezért
mielött pánikrohamot kapnék, TÉNYLEG lefexek aludni. Ezzel együtt
kirobbanok az energiától és jó kedvem is van, szóval franc  se
érti ezeket.