Már megint hétfő….anti-kánaán. Ráadásul elfogyott itthonról a fantasztikus kvnk, megint kaphatok szívlötyögést, hurrá
Aggaszt, hogy az elmút 5 napban annyira fáradt voltam, hogy bár tudom,
hogy álmodtam mindenfélét, egyszerüen fogalmam sincs, hogy mi lehetett
az. Határozottan érdekelne pedig… Na mindegy.

Tegnap boszival elmentünk lézengeni egy sort, meg egy kicsit rendet
rakni a party helyszínén. Annyira nem volt katasztrófikus, bár ahány
cigis dobozt találtunk…kicsit elborzadtunk, de sebaj. Kellemesen
elbeszélgettünk az élet nagy dolgairól, misztikus barátságunkról és az
elmúlt 3 év alatt véghez ment változásokról. Olyan egészségesen
punnyadt állapotban lézengtünk, de azért jókat röhögtünk. Miután
elváltak útjaink, szerintem a fél város nézett teljejsen hülyének, mert
olyan totális röhögőgörcsöt kaptam az Oktogon kellős közepén, hogy öröm
volt nézni. Ezen felbuzdulva felhívtam Phaget, akivel ugyan csak
szakadtunk a röhögéstől. Most nem azért, de az elmúlt 5 napomat asszem
leginkább a röhögés jellemzi. Hiába, búval baszott egy alak vagyok.