Höh, említettem már, hogy vannak Kasszandra vonásaim? Egy csomószor
megjósoltam a jövőt, mindenki csak röhögött rajtam, aztán bejött. Most
konkrétan megmondtam tegnap, hogy ma mosott szar leszek 🙂 Na jó, ehhez
nem kell jóstehetség, minden esetre feletébb ramaty állapotban
ébredtem, alig tudtam kivonszolni magamat a konyháig. Ott gyors
egymásutánban magamba öntöttem egy vájling teát, majd egy nagyobb
vájling kvt, most meg itt ülök a gép elött és Nightwish és hasonló
jellegű zenékkel sokkolom magamat. Komolyan, be van dagadva a szemem.
Volkov naívan érdeklődött, hogy akkor miért is keltem fel, ami valóban
egy jó kérdés, valószinűleg van valami dolgom ma, csak tudnám micsoda.
Majd elválik a következő kv+tea kombó után…

Most pedig sikítoznék egy sort Alexei Yagudinról. Nem tudom, valalki
biztos ismeri, lényeg, hogy egy elég zseniális korcsolyázó volt, aki 16
és 20 éves kora között kvázi mindent, azaz tényleg mindent megnyert.
Mint talán tudjátok, nagy korcsolya raongó vagyok és ezért az emberért
totál odavoltam. Egyrészt marha nagy szinvonalú dolgokat alkotott,
másrészt meg ő volt az, aki a legszimpatikusabb volt, mint ember.
Gyakran megesett, hogy ott zokogott, ha valami elrontott és ettől nekem
teljesen rokonszenves volt. Aztán az olimpia után fogta magát és
visszavonult, szó nélkül. Erre tegnap valami halálosan gagyi égrevüben
csuszkált össze-vissza egy rakat nímand korcsolyázó társaságában, akik
vagy a has been, vagy  a never been kategóriába esnek. Egy szó
mint száz, jogosan kérdeztem magamtól, hogy mi a túrót keres ez az
ember egy ilyen pocsékság közepén, mire anyám illúziók nélkül közölte:
pénzt. És valóban. Valahogy egy világ dőlt össze bennem. Ez az ember,
aki kamaszéveim hőse volt, valahogy annyira elkurvult, hogy nekem volt
ciki nézni őt. Utálom, ha valaki a könnyebb útat választja. Én is
hajlamos vagyok rá időnként, mint ahogy mi mind, de ettől még utálatos
egy dolog. Egy rakat ember pazarolódik el, emberek, akik többre
lennének képesek, akik esetleg tehetnének a köz érdekében is valamit
bezárkóznak a kis magánérdekeikbe, azt az emberiség meg rohadjon meg.
Tudom tudom, idealista rohamom van épp, de kinek legyen, ha nem nekem?