Biztos kifejtettem már ezerszer, h szeretem ezt a kevéssé kialudt
állapotot, hiába tudom, holnap nem fogok élni és hangom sincs
tulzottan, ellenben egy rakás belsőszervemet károsítom, nem is kevéssé.
Nah, szóval merengek itt a semmibe, helyesebben a Palmyra képbe, ami
direkt ott lóg a falamon, ahova az ember bambulna. Időnként eszembe ut
egy s más a partyról és egészen furcsán érzem magamat. Meglepő dolgok
maradnak meg az emberben. Meg vannak mondatok, amiktől kicsit
átértékelődik a világ. Nekem vhogy mindig sikerül kifognom az
ilyeneket. Pont erről esett szó, hogy velem mindig olyan abszurd dolgok
történnek, főleg az emberi kapcsolatok terén, hogy az embernek csak úgy
ketté áll az agya és nem ért semmit aktívan. Asszem vmikor ma reggel 9
tájékán sikerült ráébrednem (bevallom, segítettek), hogy esetleg nem
csak a szende szenvedő alanya vagyok itt a
meglepő-szokatlan-heves-extrém érzelmek megnyilvánulásainak, hanem
talán enyhén szólva vhogy miattam vannak, vagy, h is mondjam. Ahogy
Homer Simpson mondja: beer is the cause and the consequence (kövezettek
meg, ha nem így van). Ezt egyébként anyukám mondta még ezer éve, hogy
szélsőséges hatásokat váltok ki az emberekből. Most kezdem megérteni,
hogy mit is értett ezalatt. Úgy reggel 9kor, 24 óra ébrenlét után
kicsit nem tudtam mit kezdeni ezzel a felfedezéssel, sőt, akkor ennél
kicsit kuszább is voltam. Kellemes érzelmi sokkos állapotban hozott
haza Volkov drága, konkrétan egy értelmes mondatot nem tudtam
összerakni és ha mégis, akkor abban csakis heves kritikákat tudtam
megfogalmazni magam ellen. Aztán most egy fokkal jobb, kicsit összeállt
bennem a köd és kitisztul a kép. Vagy mi a túró. Lényeg, hogy asszem
megvilágosodtam már megint, csak aludnom is kéne már végre. Feletébb
kiváncsi vagyok, hogy mit fogok álmodni…