Na. Hm. Hűűűűűha.
Tegnap kissé elborult az agyam. De nem kell félreérteni az ilyen
jellegű anyázásokat, szoktam ilyet, de nem para tárgya, csak úgy
hirtelen felindulok saját hülyeségeim ellen.
Ma kérem szépen olyan aktív napom volt, h csak na. Előhivattam a party
képeket, szó se róla, hülye fejem van. Meg visszakaptam a morfó zht.
Ami 4es lett. Köhöhöhö, azt hittem elájulok, ugyanis konkrétan fél
órával elötte poénkodtam azon Rnek és boszinak, h tuti négyes lett. Rám
csodálkoztak, majd közöltem velük, hogy ez egy utopisztikus kijelentés
Mert, hogy ugye morfó és én. (apropó, slussz poén, morfó vizsga
időpontja: Nightwish koncert várható vége után 10 órával. miért is ne.)
Kasszandra vagyok mégis,mondom én.
Ja meg Diderot ötös lett. Na, most olyan ez a blog, mint egy szűzies
stréber gimnazistáé. Ennél már a húsleves, leveshús is jobb (Karinthy
az atyaúristen). Szóval csak azért említem mert, véleményem szerint, az
egy rakás szar volt és ezt itt ki is fejtettem. Szóval hozsánná.
Egyébként ma ilyen forduljon Psmith-hez jelleggel müködtem
(P.G.Woodhouse drágáim, alapmű), kijavítottam Cs Catherine esszéit
(amit egyébként majdnem elfelejtettem hála a tegnapi kaotikus estének,
amit itt nem fogok kifejteni), egy Diderot cuccon is túlestem,
szereztem magamnak kettő darab angol tanítványt (ebből az egyiket
holnap tanítom) és megírtam Phage egyik angol fordítását. Legyen már
vmire jó ez a rengeteg nyelvtudás… Na jó, ideje lenne nyugovóra
térnem, holnap megyünk Evel és egy volt osztálytársunkkal a francia
suliba zarándokolni, illetve megtestesült plátói szerelmem
angoltanáromat megpróbálom megfűzni, hogy hadd üljek már be egy két
órájára hospitáció címszó alatt. Jaj de rossz lesz nekem. Mert nekem
folyton olyan rossz. Hajajjjj.

ui: hallgassatok Franz Ferdinandot, jönnek a Szigetre, én már egy fél
éve mondom, h jó, de most már Rt is utolérte a láz és naphosszat azt
énekelgeti.
uui: anyukám drága vett Kiri krémsajtot, gyermekkorom íze, Szíria
ezerrel, egészen elérzékenyültem, ahogy kinyitottam a fridzsidert (na
ilyen se esik meg velem túl gyakran). Postmodernystka, aki érzelmi
viszonyba keveredik a hütővel. Semmi sem természetesebb.