Egy kisebb agresszió roham után, ami reggel ért saját hülyeségemből
kifolyólag, nagyon kellemes napom kerekedett. Egyébként egy tipp, még
véletlenül se hallgassatok NINt a zsúfolt metróban, ahova nem hagynak
felszálni trottyos vén hülyék és hormonzavarós zord tinédszerek, mert
spontán rátok fog törni, hogy lángszóróval essetek neki az ellenséges
tömegnek. Igen, nekem is vannak agresszív pillanataim, csak nagyon
ritkán.

Kompenzálandó rémes tegnapi mozi élményünket, anyukámmal megnéztük a
Vera Drak c. ópuszt, ami katarktikusan jó volt, de vmi mélységesen
lehangoló. Tudom aánlani, de módával, mert tényleg benémul tőle az
ember, még én is, pedig az már teljesítmény.

Most összepakolok, holnap megyek Pécsre, Volkovnak bebizonyíthatom,
hogy mennyire vagyok talpraesett (vagy nem) és mehetek el egyedül és
önállóan az llomásról az egyeteméig, ahol a drága ember nyelvvizsgázik.
Kaland hangulat rulz.

Megint ól esik egy kicsit elszakadni az itthoni hibbantságoktól, bár ez a hetem messze nem volt annyira abszurd, mint az elöző.

Apukám Berlinben tobzodik és vicces smseket irogat, miszerint Lenin él
és emberek levitálnak a metróban. Hát jó. Egyébként az első smst pont
akkor kaptam meg, amikor Phage-nek ecseteltem, hogy egy Lenin trikó
“Tanulni, tanulni, tanulni” felirattal mennyire frappáns lenne
vizsgaidőszak közepén…

Erről most eszembe jutott, hogy a francia suliban a női budiban egy
kisebb orosz társaságba botlottam, ami meglepő, mert régebben nem
voltak oroszok a suliban. Evel többször is sokkot kaptunk attól a
helytől. Rá kellett jönnöm, hogy mekkora egy sznob környezteben
okultunk mi és mennyire el van tájolva ez a társadalom minden egyéb
társadalomtól. Ahogy álltam az épület elött és bámultam a francia
anyukák hadát, akik naphosszat semmit sem csinálnak, csak egymás háta
mögött pletykálnak, illetve bridzseznek és full sminkben eljönnek a
gyerekért a sulihoz (a legmodernebb és ká drága kocsival
természetesen), úgy éreztem, hogy én most azonnal vérkommunista
szeretnék lenni. Ami persze nem így van, de mindegy. Szóval most, hogy
már 3 éve nem élek ezek közt az emberek közt, hirtelen még szembetünőbb
volt minden. Most már talán elég időt éltm az igazi életben, ahhoz,
hogy érzékeljem, hogy mennyire egy aberrált egy társaság ez. De ezzel
együtt a világ egyik legjobb neveltetését nyújták, amiért az ember
elviseli a sznobizmust, a kétszínűséget és a felemelő butaságot, ami
ezt a helyet jellemzi.
Angol tanáromat meg elkezdtem még jobban tisztelni, most hogy kivülröl
láttam egy osztályt. Elgondolkodtunk Evel, hogy vaon mi is ilyen öntelt
hülye tyúkok voltunk-e, mint a mostani végzős osztály és mi is ennyire
idegölöek voltunk-e. Minden tiszteletem ezé a tanáré, aki képes 15 éve
ugyan azt tanítani a legjobb hangulatban, úgy, hogy az órái gyorsan és
hatékonyan telnek. Nem útolsó sorban még angolul is megtanul az ember,
úgy, hogy észre sem veszi.

Na, demost aztán már tényleg lefexem, ezt a francia sulis témát meg
egyszer összeszedettebben leírom, anno írtam én erről egy 8 oldalas
pszichológia dolgozatot, szóval vannak ötleteim, de nem akarlak titeket
ezzel traktálni, másrészt meg az új élményeimet még nem volt teljesen
időm feldogozni, úgy hogy, tömören és hatékonyan meg tudjam őket
fogalmazni.