Hát letargiám vhogy nem javul, úgy veszem észre. Kialudni nem tudtam
(pedig az volt a terv), mert franc tudja miért felriadtam hajnali
5:45kor, ami kissé derékba törte a pihenést. Egyébként meg valahogy
nagyon furcsa ez a reggel, mintha minden egy egész kicsit máshol lenne,
mint ahol tegnap hagytam. Mintha fogták volna az Andrássy út villáit és
spontán jelleggel  megkeverték volna őket. Minden ismerős lenne,
de vhogy valami mégsem stimmel. Na, kb így érzem magamat. Emberek,
akiket ismerek, de most mégsem értem pontosan. Inkább nem is találkozok
már senkivel, mert rémisztő ez a furcsa érzés, hogy vmi nem stimmel
ebben a találkozásban, hogy valami félrecsúszott a beszélgetésben. Már
tényleg szinte senkivel se merek kommunikálni, mert ki tudja, miből mi
fog véletlenül kisülni.
Aki most mondaná, hogy feküdjek vissza, az menjen el helyettem
jegyzetért, fénymásolja le, tanítson egy óra angolt, majd üljön végig
egy magyar nyelvtan agytágítást. Én akartam aludni. Ha legalább
álmodnék jó dolgokat, de az egyetlen értelmes dolog amit álmodtam
mostanság az volt, hogy exgrafikussal kedélyesen beszélgetek egy
vonaton és elmagyarázza nekem, hogy van egy pasija és mennyire boldog,
én meg teljesen kedélyesen örülök ennek a hírnek. Na jjó, megyek
jegyzetet kajtatni, hurrá. Minden szempontból úgy érzem magamat, mint
akin átment egy úthenger. Pedig rám azért igazán nem jellemző ez a
rémes nihil hangulat.