Ja és még vmi. Van egy ilyen az ELTEn, hogy CETT (Centre of English
Teacher Training). Nem akarom fikázni, mert ott tanít kedvenc tanárom
is, mellesleg én is oda jjárok, szóval egy minimális lokálpatriotizmus
elvárható lenne, de azért gondoljunk csak bele, egy évvel ezelött én
oda szmabáztam be nyelvi szigorlat szóbelire Che Guevara trikóban és
nem véletlenül. Van vmi határozottan lélekromoló abban a helyben. Eddig
én voltam kb az egyetlen, aki nem parázott, hogy tanár lesz, sőt, őrült
neki és lássuk be, alapvetöen eléggé tisztában voltam azzal, hogy nem
lehetek szar tanár, mert nem. Aztán jöttek a leadandók és szó se róla,
nem kaptam még vissza semmit, de ahogy elnéztem, hogy mások miket adnak
le, hirtelen belém nyilalt, hogy én egy feletébb  unalmas tanár
leszek, nulla fantáziával. Tudom, hogy vhol baromság, de a drága CETT
már megint sikeresen meggyőzött arról, hogy egy rakás szar vagyok és
soha se leszek alkalmas arra, hogy bárkinek is bármit megtanítsak. Nem
akarok tanár lenni. Inkább sikítozva elmenekülnék, ha mernék. De nem
merek, ma leadtam a szakdolgozat címbejelentő papíromat és lehangolt,
de nagyon. Semmi kedvem belevágni az igazi életbe. Szívesen
önállósodnék, de nem, nem akarok dolgozni és tanárnak meg mélységesen
bénának érzem magamat bármihez is. Szimpatikus tanár lehetek. De jó nem.