Huh. Nos, ha az ember lánya reggel 6ra kerül ágyba, akkor igazán ne
csodálkozzon délben, amikor első kábulatából felröhögve egy kócos és
szemfestéktől karikás fej sikít vissza a tükörből. Azon már inkább
csodálkozzon, hogy miért fáj ilyen irdatlanul a feje, ha egyszer nem
ivott egy korty szeszt se.

Miután összesakkoztam az este különböző történéseit, szépen időrendi
sorrendbe raktam, majd hangulat szerint csoportosítottam, illetve
meforgattam őket minden irányban, hogy a hátsó motivácíókat is
megtaláljam. Külön választottam a provokatív mondatokat a spontán
kedvesektől és kiszíneztem az érzelmi skálát, amin tegnap haladtunk,
enyhe absztrakt kriksz-krakszban. Miután ezt mind sikerült, arra
jutottam, hogy az estém határtalanul jó volt és kifejezetten maradandó
eufóriát okoz bennem.

EKkor hősiesen kitéptem magamat ölelő ágyamból és rávetve magamat a
telefonra, kv partnert próbáltam találni magamnak. Sajnos, ez a világ
már nem a régi, így vizsgaidőszak közeledtével a közösségi kvzás átmegy
társadalmi happeningből életmentő rutinba, ami azt ember néhány
óránként megismétel, beadva magának az életető mérget (ah, mily
elcsépelt oximoron). Jobb hiján hát rávetettem magamat a kvfőzőre,
közebn orrabukva a szobámat elöntő kupiban. Nyugtáztam, hogy itt is
rendet kéne csinálni, elvégre Volkov ma este jön, addig rendet kéne
varázsolni ide is, magamba is.

Ahogy itt szürcsölgetem a kvmat, egy migrénes gondolatom van az elmúlt
szorgalmiidőszakért (s főleg annak felhőtlen pillanataiért), amit
tegnap elbúcsúztattam, a Madách-al egyetemben. Most már beletörödötten
vetem magamat bele a jegyzetekbe, ámen.

Egyébként ne kérdezzétek, mi ez a stílus deviancia hirtelen, minden esetre szeretem, ha változatos az életem.