Olvasottságom a béka segge alatt…
No nézzük csak… Péntek este megérkezett Volkov, aki nem rég ment el,
szóval hallgatásom ennek betudható. Kvázi semmit se csináltunk ebben a
két napban, csak aktívan punnyadtunk. Öszintén szólva erre vágytam,
hogy végre ne kelljen ezer irányba rohangálnom.
Kissé aggasztó mondjuk, hogy legközelebb 11 nap múlva találkozunk,
addigra már 3 vizsgán túl leszek. 11 nap múlva Nightwish koncert
gyerekek, már totális eufóriában úszok. Apropó úszás, kitaláltam, hogy
ez így már nem állapot, holnap elmegyek úszni. Nem tudom, mi lesz
ebből, az elhatározás megvan, csak ahogy magamat ismerem, nem biztos,
hogy holnap reggelig kitart…
Vicces, Catherine annyira belém verte egy félév alatt azt, hogy heti
egy könyvet minimum ki kell olvasni, hogy annak ellenére, hogy az
utolsó órát becseréltem egy kis kellemes csevejre Phage-el, rám tört,
hogy akkor vmit el kell olvasnom ezen a héten is, mert ez így nem
állapot. Szóval Camus Étranger-ját olvasom (ha én tudnám annak a magyar
címét…). Lelkesen meséltem ma több embernek is, hogy azt olvasom, de
senki se ájult el a hírtől, hát jó.
Most meg egy rakás esszét kéne írnom, meg minden túró, tudom, n agyon
érdekfeszítő vagyok, de hát most mit csináljak, ha egyszer szinte semmi
egyéb izgalom sincs az életemben…
Ja, ma Zsófi nap van, szóval ezúton is boldog névnapot minde Zsófinak,
akit ismerek és akit nem (csak a belső legenda kedvéért elmesélném,
hogy tágabb ismeretségi körömben 7 darab Zsófi van. Férfi megfelelője a
Gábor, 6 darab ember rohangál ezzel a névvel körülöttem. Érdekes dolgok
vannak ebben a mátrixban…)