Tipíkus lépcsőház effektus, most kezd eszembe jutni egy s más. Pl. az,
hogy Orosz Kulturális Évad van és jön a Kreml Balett és előadják a
Hattyúk Tavát. Talán már ecseteltem, hogy teljesen hibbant balett
rajongó vagyok, amiről valószinűleg anyukám tehet, aki még Varsóban
elrángatott kötelező jelleggel az Eiffman Balett egyik előadására, amin
az első sorban ájuldoztam. Azóta totálisan bele vagyok őrülve a
műfajba. Ehhez képest annyira sok előadáshoz nem volt szerencsém. Az a
vicces, hogy modern izlésem ellenére abszolút oda vagyok a teljesen
klasszikus koreográfiákért, többek között a Hattyúk Taváért. Szóval
amikor kiszúrtam, hogy megint van lehetőség egy feltehetően jó
előadásban megnézni azt a remekművet, elkezdtem könyörögni anyukámnak,
hogy vigyen el rá. Elöszőr nagyon ellenkezett, hogy azt nem is olyan
rég láttuk (2 éve nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Szinpadon a Kievi
Balett előadásában) és egyébként is olyan hosszú és jaj, miért kell az
neki. Miután sikerült rávilágítanom, hogy örülnie kéne, hogy 21 éves
lánya nem újj mobilt könyörög ki tőle, hanem olyan elvont és kevés
ember által értékelt kultúrát, mint egy jó kis Hattyúk Tava, beadta a
derekát. Szóval ha minden igaz, 23.-án, didaktika vizsga estéjén
kultúrálódok egy sort.

Teljesen más. Péntek este a Színésznő és társaságával kikötöttünk a
West Balkánba, amit én úgy tudtam, hogy nem szeretek, de rá kellett
döbbenem, hogy nagyon pofás kis helyet csináltak belőle, most, hogy már
a világvégén van. Szóval ott döglöttünk egy kicsit, valószinűleg jól
beégettem magamat , lévén nem voltam túlzottan kipihent, de annál
beszédesebb és sztorizgatósabb. Postmodernystka in action, dohányfüst
és abszurdabbnál abszurdabb sztorik, ha nem lettem volna ott, el se
hinném őket.

Most meg madnem elkezdtem monologizálni egy sort, hogy mennyire nincs
kedvem mindenféle hülye tanulmányokba fojtani magányomat, de asszem 3
nappal vizsga elött (jézus, ez még mindig nem tudatosult bennem) ez
talán luxus lenne…