Jézus, valaki úgy talált rá a blogomra, hogy rákeresett arra, hogy
“didaktika jegyzet”. Ha annyira fontos, írjon nekem egy mailt, egy s
mást tovább tudok küldeni. Apropó didaktika.
Nos, az történt, hogy elmentem Szimplába didaktikázni a Színésznővel,
letesztelendő a BéeMZSé müködését. Este 10kor a Színésznő kék halált
produkált, de ez nem akadályozott meg minket, hogy a Szimplában éjfélig
vegyük át a tételeket. Amikor a Szimpla bezárt alattunk, annyira benne
voltunk a hülye tételekben, hogy kiültünk az Andrássyra és hajnali 1ig
üvöltöttük fel egymásnak a tételeket. Volt egy konkrét pillanat, amikor
rájöttem, hogy az LSD kispálya ahhoz képest, amilyen állapotban épp
vagyunk. Kicsit pszichedelikusak lettünk. Fél egykor nekem is lefagyott
az agyam és 4-5 percig csak annyit tudtam mondani, hogy müüüü-müüü.
Eközben a Színésznő francia népdalokat énekelt fennhangon. Emelett meg
valahogy telaptikusak is lettünk, mert előbb válaszoltam a kérdésekre,
mint, hogy azok effektíve elhangzottak volna. Lényeg ami lényeg, f2re
haza is értem, kicsit szöszöltem, majjd persze nem tudtam elaludni,
mert fel voltam pörögve. Utána végképp nem tudtam aludni, mert Phage
elkezdett kommunikációt létesíteni velem, amitől egyrészt felébredtem,
másrészt ideges lettem. 4 óra alvással betámolyogtam vizsgára, a
Színésznővel tök jól teljesítettünk, bár balszerencsés tételt húztam,
de mindegy. Utána haza kellett volna mennem aludni, de végül
bentragadtam a városban (konkrétan a Holdudvarban és a SzimplaKertben),
kvztam a vizsgázokkal, csatlakozott boszi is, beszéltünk Szigetről,
megcsalásról, erről-arról. Színésznővel hősiesen punnyadtunk,
megérkezett Phage maga, majd késöbb E is. Aztán valahogy feléledtem és
Phagenek nagy svunggal kifejtettem nézeteimet róla, meg úgy egyébként
is. Ja, meg rám tört a fáradtságmotivált szófosás és meséltem múltbéli
afférjaimról. Egészen meglepődtem. Bármennyire is nyitott ember vagyok
és blabla, alapvetően ritkán beszélek arról, ami úgy tényleg fontos a
múltamban. Nem szoktam Szíriát emlegetni, csak bizonyos körökben, de
tulajdonképpen saját magamat se. Rengeteg idióta sztorim van, meg
eszmém, meg gondolatom és felfedezésem, de múltam az többynire kevés.
Mármint így külsőre. Röviden és tömören kb ennyi volt a napom, kellemes
és még kellemesebb érzelmi izékben voltam, meg időnként elég izgalmas
fizikai állapotokban. Valamit tuti elfelejtek, de nem tom, mi az.
Viszont most be kell slatyognom az egyetemre valami jegyért (semmi
kedvem hozzá, de hát sebaj). holnap reggel romanisztika vizsga, azt se
tudom, mi az. Csütörtökön meg Nightwish, hát ez feletébb érdekes lesz 🙂
Jaa! igen, szóval Volkov drága felhívott egy fülkéből tegnap napközben,
hogy hogy ment a vizsgám. Ettől teljesen mellesleg beájultam, de a
mondanivalóm lényege az, hogy ez a drága ember azzal a pöttyet abszurd
mondattal inditott, hogy “bocs, hogy telefonról hívlak, nincs pénz a
mobilomon”. No comment.
Ja, egyéb abszurd mozzanat: találkoztam a Nő egyik húgával (4en vannak
lányok), akitől mekérdeztem, h hogy van, mire elkezdett sírni.Egészen
szarul éreztem magamat, bevallom.