Jézus.
Elöször is: most beszéltem Zosiaval, aki csapatépítő tréningen volt
Siófokon. Azt hittem ilyen csak a filmekben van, illetve a Top Dogs c.
színdarabban (amit már franc tudja hol láttam), ahol karizmatréning
néven fut. A színdarab kb a menedzserek életéről szól, erősen cinikus
és mellesleg  nagyon szórakoztató. De szóval, hogy ez élőben is
így megy…valahogy annyira abszurd és idegen ez nekem. Tudom, én csak
egy everstarving scholar leszek életem végéig, de bevallom nem hiányzik
nekem csapattréning péntek-szombat Siófokon.

Másodszor: pöttyet elgondolkodtam az elmúlt napokon és azok
fejleményein. Valami diffúz izé van bennem, képtelenség leírni, még azt
se tudom eldönteni, hogy jó-e vagy rossz, minden esetre az tény, hogy
idpnként nagyon beleszólok mások életébe, valahol akaratom ellenére,d e
feletébb agresszívan. ööö. Talán nem kéne ennyire határozott
személyiségnek lenni? Vagy talán ideje lenne rájönnöm, hogy nincs
olyan, hogy totál korrektség, az ember bizonyos dolgokat fel kell, hogy
válaljon, amiben nem “politically-correct”?

Véleményem szerint abba kéne hagynom a rengeteg gondolkodást illetve a
kellemes pótcselekvéseimet és meg kéne írnom egy rakás szart.
Önsajnálkozás és dühöngés on.