Na, hát történt egy s más. Elöször is, tök elméleti síkon belebotlottam
vmibe. Kijelentettem ugyanis, hogy nekem a Nightwish és a pomponlány
nem összeegyeztethető. Ebből a fórumon nagy eszmefutatás támadt. Bár
sokaknak ismerős lesz, mert itt is elmondom, amit ott, azért kifejteném
véleményemet. Szóval persze, ha az ember meggyöződés nélkül csinálja
valamelyiket, akkor no para, úgy könnyű sokoldalúnak lenni. De ha
elhívatottan szereti az ember a Nightwisht (ez most hülye példa, de
mindegy, szemléltessen, ha már konkrétan ebből robbant ki az egész),
akkor nekem valahogy nagyon nem áll az össze, hogy közben elhívatott
pompomgörl. Persze én magam vagyok a legnagyobb példa arra, hogy
igyenis össze lehet egyeztetni teljesen különböző dolgokat, hisz
tomboltam én drum ‘n bass partyn is. De tudom jól, hogy valahol mélyen
azért az ember nem lehet egyszerre radikálisan fekete és fehér, sőt,
nem is lehet egyszer fehér, egyszer fekete, mert van benne valami, amit
nem lehet megerőszakolni. Az egy dolog, hogy én se mindig vagyok
tisztában azzal, hogy nekem mi a lételemem (a szinem), de ez most
szerintem édes mindegy, eltávolít a témától.
Én rengeteg zenét hallgatok, mondhatni függő vagyok, muszáj zenét
hallgatnom egyfolytában, különben nem élek. Engem simán ki lehetne
azzal csinálni, hogy megvonják tőlem a zene lehetőségét (mondjuk
olyankor elkezdek énekelni). Fogalmam sincs miért vagyok ilyen zene
rajongó, szüleim nem azok. Nálunk sose szólt, csak a rádió, nincsenek
kedvenc együttesek a múltból, amin felnőhettem volna. Bátyám már egy
fokkal érdekeltebb zenében, de ő nagyon célírányosan szereti a
dolgokat, eléggé elszigeteli magát zeneileg (is). Szóval nem tudom
miért, de nekem valahogy marha fontos a zene, ergo eléggé fontos téma
is nekem. Biztos csak én csinálok az egészből egy ilyen ügyet, de engem
mindig is nagyon idegesített, ha emberek divatból kezdenek el szeretni
egy zenét. Divatból, vagy nem a megfelelő indokokból. Megefelelő indok
nálam tök mezeileg az, hogy éreznek valamit a zenéből, történik velük
valami, amikor hallgatják. Nem megfelelő ok az, hogy a csapból is az
folyik, hogy a frontember helyes, illetve, hogy jól néz ki a cd boritó.
Biztos alapvetően én vagyok a hülye, hogy ilyen nagy patetikus
megközelítésem van mindehez, hogy az érzelmek mindenek elött, de hát ez
legyen a legnagyobb bünőm. Ezzel együtt meg biztos rohadt kirekesztő is
vagyok, hogy felhúzom magamat azon, hogy valaki áradozik, hogy a
kedvenc együttese, hogy imádja a Placebot, mert a Brian Molko olyan
cukiiii (megtörtén eset, majdnem leestem a székről anno). Szóval
belátom, nem mindig vagyok a legtoleránsabb ember, bármennyire is
törekszem arra, bármennyire is utálnék sznob lenni, illetve utálom a
sznobok, én is az tudok lenni. Egyszerűen dühit, amikor az emberek
felszínesek. Na, hát most jól kikeltem magamból, csak tudnám miért.
Mindezt egy hülyeségen, pompongörl és Nightwish. Csak olyan zseniálisan
tudok mindent visszavezetni mindenre. Talán nem kéne ennyit törödnöm a
többiekkel. Csak ma valahogy kicsit szociopata lettem ettől az egész
témától, illetve attól, hogy megnéztem egy -két bugyirózsaszín blogot
félálomban és valahogy rám tört a felsöbbrendűség. Valószinűleg
hozzájárul az egészhez, hogy hétvégén  fel lett nekem róva, hogy
kioktató és nagyképű tudok lenni, aztán biztos valami önbeteljesítő
jóslat vagy mi a fene. De no para, ego tultengésem sose tart sokáig, ha
egyáltalán.