Nos hát szekta alapítási terveimnek nagy sikere volt, bár egyesek
szerint _már_ alapítottam szektát…egy kellemes liberális-anarchista
szekta. Milyen jó érzés az ilyen hülyeségekrbe belegondolni egy kicsit.
Olyan pihent tudok lenni néha…Lényeg, ami lényeg, erősen gondolkodom
azon, hogy újabb party lesz a Madáchban, a ahagyományokat nem 
lehet megszakítani. Csak fel kéne mérni a helyzetet, lévén a fél
placcot szétverték és momentán dunsztom sincs az infrasktruktúráról (ez
nem egy racsolás-friendly szó).
Egyébként ma tanulok. Elkezdek az angol irodalom szigorlatra tanulni.
Elvileg könnyű. Tulajdonképpen talán nem, mert ahogy magamat ismerem,
fel fogok cserélni mindenkit mindenkivel és hasonló kellemetlen bakik.
Ráadásul ennek a szarnak nincs tételsora, majd írhatok egy fasza átfogó
esszét vmi ilyesmi témában “The Changing Concept of Time in the History
of English Literature”. Ááá, dehogy beszarás…

Megyek is, ugysincs annyira mit mesélnem, tegnap Evel tablókon
röhögtünk diszkréten éjfél tájt, miközben mágnesként vonzottuk a
franciákat. Mindezt hazafelé a Szimpla Kertből (most meg onnan sétáltam
haza, bírom ezt a nyár fílinget).
Ja, most meg PUFot hallgatok, most jövök rá, hogy ez milyen jó.
Mostantól kezdve nem lesz túl sok normális megnyilávnulásom szerintem,
mert tanulni fogom az angol irodalom ékes alakjait… Apám szerint
talán jobb lenne mongol irodalomból szigorlatozni, az sokkal könnyebb
lehet…