Álmomban egy kvázi vadidegen csoporttársam kapott sirógörcsöt elöttem,
vmi vizsga elötti stresszben. Én meg nem láttam rendesen, mert vmi
hihetetlen véraláfutás volt a jobb szemem alatt. Egészen nyomasztó álom
volt, biztos a bűntudat üldöz, hogy belealudtam az irodalom szigorlat
jegyzetbe. Kb 50szerre olvasom el az anyag elejét, aztán mindig
történik vmi. Szóval Beowulfból lassan rohadt kompetens kezdek lenni,
ami szép és jó, meg persze, hogy az ember mindent visszavezet a
kezdetekhez, de azért khm, lehet, hogy más is kéne olvasgatnom.
Helyette fagyit eszek és élvezem, hogy nincs itthon senki. felhívtam
boszit, szokás szerint jót hülyültünk kaotikus életünkön és
elterveztük, hogy úgy berúgunk, mint az Isten nyila, csak jöjjön el a
juniús 15.-e
Zosiaval tök jót beszélgettünk, kezdünk talán akaratlanul is, de felnőni. Mások a bajaink, mások a prioritások. Talán nem baj.
A nap poénja: felhívtam exgrafikust , mert elhatároztam, hogy
visszaszerzem IKEA párnámat. Sikerült egy nagyon tartalmas másfél
percet kommunikálnom az emberrel, ami úgy nézett ki, hogy mivel nem
reagált alapvető kedveségemre és annyira nem volt képes, hogy
megkérdezze tőlem fél év után, hogy hogy vagyok (ráadásul még adott is
volt a dolog, ha szégyenlős vagy izé, mert ln megkérdeztem tőle),
nyomtékosan kijelentettem, hogy nekem az a párna KELL és adja vissza.
Sürű hallgatások és jelentőségteljes sóhajok közepette kinyögte, hogy ő
most vizsgázik, nem ér rá (mert a Képző és a Jászai, illetve az ő
lakhelye nincsenek egy útvonalon, á dehogy, konkrétan félúton lakom a
kettő között, de lehet, hogy ezt is elfelejtette. Emellett biztos kurva
megerőltető berakni a táskájába egy rohadt párnát). Célírányos
kérdésemre kiderült, hogy elvileg szerdáig vizsgázik (hogy rohadna meg
by the way, hogy elöbb fejezi be a vizsgidőszakot, mint én, de itt már
igazságtalan vagyok és nem tartozik a témához). Megelőzve az újabb
tehetetlen csendet, közöltem vele, hogy akkor után hívjon föl, mire
mondta, hogy jó és, hogy szia, majd kedvesen letette a kagylót. Ezek
után én kb 20 percig szakadtam a röhögéstől. Ilyen magasfokú társadalmi
érzék/személyes viszony érzék illetve figyelmesség azért egészen le tud
nyűgözni. Anyukámat is felvidítottam ezzel az egész sztorival. Boszival
is jókat röhögtünk, bár egy idő után átcsaptunk nem is tudom mibe,
minden esetre kicsit keserűbb lett a hangulat. Boszi kijelentette, hogy
ez az ember nem is érzelmileg nulla, hanem minusz.
Na jó, meg tudom végre, hogy mi van Beowulfon túl (bár lehet, hogy Beowulf az).