Höhö. Nos, tegnap már megint naívan elindultam itthonról pár órára,
aztán hajnalban értem haza. Történ ugyanis, hogy Panzerrel és Lamiaval
marha kellemesen mulattuk az időt (többek között feolvasást tartottunk
a Cosmopolitan szexrovatából a Rock Randevú nevezetű rock kocsmában).
Éfél tájt Lamia haza fele vette útját, Panzerral meg masszív
beszélgetésbe fulladtunk a Közel-Keletről. Engem ugyebár elégg érdekel
a téma és valamennyire (kevéssé) azért kompetensnek is érzem magamat,
szóval mindig megörülök az olyan embereknek, akik nálam sokkal
kompetensebbek. Szóval hozsánná, angol irodalom szigorlatommal
kapcsolatosan még nem történt semmi, visszont indirekt módon a Madáchba
költözésem hihetetlen löketet kapott, bár asszem örülnék neki, ha ez
nem így lenne.
Megtudtam ma Zosiatól, hogy a Kártyás barátnője szervezett a Kártyásnak
egy születésnapi partyt, amire “elfelejtett” meghívni. Ha belegondolunk
abba, hogy alapvetően régebb óta vagyok baráti viszonyba a Kártyással,
mint az a liba, igazán kellemes egy élmény. Meg ugye az ember a
célszemély barátait hívja el a partyba, nem a sajátjait. De mindegy,
mit akadjak fenn ilyen kicsinyes dolgokon.
Na, az elöbb berontott a lengyel konneksönöm egy csokor virággal
anyukámnak, majjd tovébb is rohant, megy ma a vonata. Most meg Zosia
hívott, hogy fél óra múlva itt van a ház elött. Népszerű vagyok (bár
anyukám sokkal jobban megérdemelné).