Említettem már, hogy mindenem kivan a vizsgaidőszakkal? Most beszéltem
egy fél órát Volkovval és ááá, pöttyet úrrá lett rajtam a kétségbeesés,
illetve “minden létező bajom van”. S a legszebb, hogy úgy meg fogok
bukni holnap kettő darab tantárgyból is, hogy azt szép lesz nézni.
Nincs az az Isten, hogy átmenjek angol irodalom szigorlaton. Nem vagyok
kompetens. Morfó meg próba szerencse. Szerencsém mostanság annyira nem
volt, szóval, ki tudja. Ennek az egésznek az a drámája, hogy ennyi
erővel Pécsett is lehetnék, akkor már klasszisokkal jobban lennék.
Helyette randizhatok Körmendy, immár kb hatodszorra az év során…A
legrosszabb, hogy ismerem magamat. Ha holnap megbukok, rám fog törni a
dafke és nem lesz az az Isten, aki visszaparancsol engem az engedelmes
tanulás útjára. Pepszi viszont kell. Szóval aki úgy érzi, van velem
olyan jóba, kezdje csiszolni a retorikai készségeit, lehet, hogy
akaratom ellenére jobb belátásra kell majd engem bírni.
Most meg ünnepélyesen lefexem. Úgy, hogy nem tudom miről szól az Ivanhoe és egy sort se olvastam T.S Eliottól. Basszák meg.