Huh, na végre van fél percem ide leülni. Ahogy álltam a tükör elött és elnyúzott képemet bámultam unottan (huh, de művészi), vhogy rám tört, hogy szeretnék okos lenni. Most ezt nem azért írom ide, mert szeretném ha bombáznátok ellenkezésekkel, hanem azért mert alapvetően őszinte ember vagyok és a blogom is egy őszinte médium. Szóval nem tom, egy kis szellemi kihívás olyan jót tenne nekem asszem.
Apropó, tegnap nem is említettem, hogy voltam moziban Vanity Fairt nézni, ha már kötelező olvasmány. Egész pofás volt. Ezen felbuzdulva este megnéztem a Sense and Sensibilityt anyukámmal videón. Van vmi határozottan zseniális Jane Austenban. " I'm afraid she has transposed her feelings to my brother" (mondja vki, akinek a mennyaszonnya hozzámegy a bátyához). "If you can't think of anything appropriate to say do refrain your remarks to the weather dear." (az anya tanácsa a még őszinte legkisebb lánynak). Beszarás ez a nyelv. Asszem ilyen cuccokat fogok olvasni nyáron. Egész este olyanokat mondogattam, hogy "the rain in span stays mainly in the plain", illetve, hogy "How now brown cow?". Aztán kisebb dráma, hajnali f2kor R smsben közli velem, hogy kissé az ügyelet felé száguld, mint kiderült vesegörccsel. Ettől persze jól felébredtem empatikus rohamban. N4kor írt, hogy megy haza, jobban van, ekkor megnyugodva elaludtam, bele Lord Byronba 8egyébként is Shelley sokkal jobb, csak azt a hülye felfuvalkodott hólyagot dicséri mindenki…pff, olvassátok el az Arkádiát Tom Stoppardtól, abban említik Byront :))
Reggel sikeresen elkéstem a szigorlatról, hála a hülye trolinak, ami laza erkölcsökkel begyűrt egy kocsit maga alá. Tök rendesek voltak velem, kb úgy néztem ki, mint egy őrült nő, de külön elmagyarázták nekem a dolgokat és úgy általában, jó hangulata volt a vizsgának. Amikor 10 perc után végre oxigénhez jutott az agyam azt hittem, h röhögőgörcsöt kapok a témák olvastán. Mert itt vki nekem nagyon jót akar. "Gender definition is works of Women Writers in English". Höhö. Shakespeare, úgy általábban a drámák és a nők a szakterületem. Szóval belelkesedtem, persze most így útólag leírva kissé lelkesebb vagyok, mint akkor és ott, mert alapvetően egy pöttyet jobban is felkészülhettem volna. De mindegy, így már könnyű okosnak lenni. Jane Austent és Virginia Woolfot magasztaltam midenhova és minden formában, ahogy csak tudtam. Persze majdnem sikerült beleírnom, hogy "és akkor Emma Thompson, akarom mondani Eleonore Dashwood", de hát ennyi talán belefér. Jelzem jó szokás szerint nem olvastam vissza, csak beadtam, szóval lehet, h jókat fognak rajtam röhögni. Minden esetre 6 oldalt írtam a nőkről (bár időnként pasikat is kénytelen voltam megemlíteni…így belegondolva egész pofás elméletet rittyentettem, ha vkit érdekel, majd kifejtettem) és hiába imádom Virginia Woolfot és minden, de azért kissé csömört kaptam a témától, szóval késöbb már szabályosan sikítottam, amikor napközben nők jöttek szóba (ezt el tudjátok képzelni a BTKn??).
 13órakor kirobbantam az Ajtósiról, 13:37kor már a MUKon tespedtem, 14:00kor már kezdődött is a morfó. 15:00kor lefagyott az agyam, kv ide vagy oda, migrén, nyasgem, világfájdalom, beirattam egy egyest, pedig LSD sista segített, meg még páran, köztük maga Körmendy is. Asszem most már egyszer tényleg megtanulom ezt a cuccot, megérdemelné a Körmendy, amennyi türelmet fektet belém.
Szabadulásom után pár óra szétzuhanással vidítottam Phage-et. Aztán nem tom, átestem a ló tuloldalára és határozottan euforikus állapotban estem be a lakásba egy remek mozgáskoordinációs csődnek hála. Sikerült ugyanis becsípnem a lábtörlőt a rácsba, majd nagy svunggal seggbe trafálnom magamat a ráccsal, ezáltal felgyorsulva meg felkenődtem a félig nyitott ajtóra, minek kilincse beleállt az oldalamba. Családom érdeklődött, mit ittam…
Holnap hajnalban megyek Majosra Színésznőstül, 3 nap szabit kaptok, péntek este leszek legközelebb, addig PePszi és szaridő, magány és pszichedelika (ahogy magunkat ismerem). Szóval hát jó.
Akit érdekel a lelkivilágom, annak elárulnám, hogy ma egészen embernek éreztem magamat egy idő után, szóval, bár ti ebből túl sokat nem érzekeltettek, nihil hangulatom sztornó.
Egyébként meg voltam a Madáchban, nincs fal és rohadt jó az egész. Marha jó kis lakás lesz az kérem szépen. Momentán kicsit abszurd, hogy a fal helyén megvannak fejmagasságban a fütés csővek, amik a falban futottak… Minden esetre beszarás jó az a lakás. És az enyéééém, jéjéjé. Mármint izé, na szóval az lesz. Háh. Asszem életemben elöször sikerült beleszeretnem egy konkrét helybe (és nem kultúrába, népbe, nyelvbe, országba, személyes múltba). Az a lakás a kezdettől valahogy az elemem volt. Wiii. Na, már megint euforikus rohamot kaptam ( ma csak másodszorra). Ennek örömére lefexem és álmodok valami Pápamenteset. (nők kiméljenek :))