Nah, Pécsett vagyok. Tegnap a Színésznővel kissé kábán vonatra
pattantunk, ahol majd elaludtunk, átháladtunk egy viharon, majd nagy
nehezen beestünk egy feletébb tropúsi hangulatú Pécsre. Itt Volkov várt
minket, illetve a Színésznő momentán antipatikus kapcsolt tagja. Néhány
órával késöbb a Színésznő az ideg összeomlás szélén hívott fel, hogy
mentsük meg, amit 4 gombóc fagyi és egy üveg bor segítségével
megtettünk. A város lenyügözően szép, főleg este, amikor zsong az egész
az élettől. Megmásztuk a Tettyét, hallgattunk vmi konga showt, éjfélkor
egy sikátorban összefutottunk a Nő legkisebb hugával (aki ugyebár
szintén pesti, de hát miért is ne), majd a Színésznőt lepasszolva
nyugovóra tértünk, reménykedve, hogy a krízis megoldodott. Sajnos ez
nem így történt, szóval ma reggel nagyobb adag meggyes táskával és
kvval mentettük a menthetőt. Ma este elvileg megyünk szinházba egy
Őrült Naplójára, ha már POSZT van, vagy mi 🙂 Holnap a Színésznővel
elvileg elmegyünk muzeumba is, ha már kultúra. Most viszont kifekszünk
a kertbe napozni. Tiszta wellness hétvége 🙂