Hát vicces ez a hely, szó se róla. Illetve az életem kezd megint
kellőképpen abszurd lenni, ez engem megnyugtat. Tegnap elrontottunk
színházba a Színésznővel, nem volt rossz (Őrült Naplója), de enm estünk
hasra se. Menetközben spontán jelleggel shoppingoltunk egy sort, vettem
egy teljesen jó halász nadrágot. Vizsgaidőszakban ugyebár nem volt időm
ilyen baromságokkal foglalkozni, mint vásárlás, szóval most kiéltem
magamat.
Talán emlékeztek, hogy fél évvel ezelött pont a Színésznővel és Rel
ücsörögtünk a Goethe Institut kvzójában, amikor vicces körülmények
között megtestesült mellettünk maga Nádasdy Ádám, akiről épp beszéltünk.
Színházból kijőve, lófrálunk a könyvek közt. Megfogadom, hogy nem
veszek semmit, majd máskor, majd jegyzettámból, majd ha kiolvastam,amit
évekkel ezelött vettem. Fél percre rá boldog tulajdonosa voltam az új
Nádasdy Ádám verseskötetnek, mely mellesleg hihetetlen jó, mármint
nekem abszolút az esetem, énis ilyeneket álmodok írni, szóval tudom
ajánlani (címe : Soványabnak kéne lenni). Szóval heppin megyünk a
Színház felé (ahol a minap maga Pogány Judit vonult el mellettem), ahol
a tömegben neki megyek magának Nádasdy Ádámnak. Zavartan köszönünk
egymásnak (pedig ő nem ismer engem, bár naphosszat lát, mert közös
egyetem, kerület és utca…), bennem megáll az ütő, hogy véletlenek
márőedig nincsenek, a Színésznő,kinek ugyan csak ez a hitvallása (hogy
nincsenek véletlenek) már vágja is hozzám a tollat. Utána rohanok az
embernek, majd egy kis intermezzo után nagyon kedvesen dedikáltattam a
könyvet. NÁ nagyon kedves volt és még a versei is jók 🙂 Szóval
megszereztem életem első dedikált könyvét.
Még írnék itten, de rohanok, Volkov házimunkákat végez, én meg
Színésznőstül egy kis kultúrát veszek magamhoz, ha már ilyen szép
városban vagyunk, mi pesti libák.
S még mindig hallgassatok Juliette and the Lickst mert marha jó 🙂