Nos, khm, hát ez az este feltunően izé…érdekesre sikeredett. Elöszőr
valóban tragikusan indult minden, egy idő után már csak üvöltve lett
volna kedvem kommunikálni, amit nem akartam, azért mégse, bár mindenki
megérdemelte volna (hittem én).
Na mindegy, egy kellemes adag szesz után viszont egészen érdekes
dimenziókat vett az éjszaka. Abszurdabbnál abszurdabb helyzetek
történtek, egy részét persze én magam generáltam, de a másik ilyen
abszurditás generáló egyértelműen a Színésznő volt, aki kissé ittas
állapotban robbant be a képbe. A Kártyás egy idő után nemes
egyszerűséggel eltünt, majd újra felbukkant, de csak annyi időre, hogy
megint eltünhessen. R kissé érdekeseket kommunikált, E bort ivott, amit
utál. Sikerült rávennünk két őrt, hogy ne zárják be a Vár egyik kapuját
csak a kedvünkért. A Színésznőt lepasszolta vmi impotens pasas, minek
következményében ezt hallgathattuk egész éjszaka. Megjegyezném, két
vadidegen pasas oda jött zsepiért, ők is megkapták a sztorit. Egy
hajléktalan elküldte Volkovot boltba, míg szexuális kalandjainkat
ecseteltük a Batthyányin. Phage drága bepisilhetett a röhögéstől a
vonal túloldalán. Remek mozgás koordinácíós tehetséggel sikerült nem
kitörnöm a nyakamat a vár dimbes dombos buckái között, ahol spontán
jelleggel egy baromi nagy luk tátongott a lábam alatt. Ha már mozgás
koordináció, a Színésznővel melltartót cseréltünk, úgy, hogy egy
ruhadarab se került le rólunk.
Röviden és tömören ennyi a publikus része az estének.
Ahogy végig nézek magamon, arra kell jutnom, hogy mostanság eléggé
hihetetlenül fel vagyok szabadulva. Kettő darab álmom valósult meg egy
év alatt, egyrészt, hogy visszajussak Szíriába, másrészt, hogy
őszintén, belülről hippivé váljak. Nos, asszem maximálisan hippivé
lettem és ól érzem így magamat, azt kell, hogy mondjam. Szóval nyasgem
világ, meg hasonlók, felválalom hibbantságomat, szentfazekak és
famuffok meg ájuldozzanak, ha akarnak.