na jó, újjra Pesten. Kicsit ól bekvztam, meg persze egy kicsit álmos is vagyok, de azért élek.
Tegnap Koszolányit olvastam elalvás elött, nem volt rossz, erről még fogtok hallani…
Na de szóóóóóval.
E születésnapja feletébb vicces volt, rahedli mirén roham után azért
mégis kikötöttem a Nőnél, ahol mini osztálytalálkozóbvan törtünk ki.
Ezer éve nem volt ott senki s egészen olyan volt, mintha megint 16
évesek lennénk. Én pl vmiért úgy éreztem, engedélyt kell kérnem ahhoz,
hogy a kertben rágyújtsak, E meg sürű bocsánatokat kért, amikor
véletlenül káromkodott egy sort. A beharangozott régi osztálytárs is
beállított, kicsit jól ledöbbentünk, annyi dolog változott (személy
szerint pl fel se ismertem volna, csak a hangja alapján) s annyira
furcsa volt megint ezzel a klikkel ott ülni. Kicsit semmi közünk nincs
már egymáshoz s mégis a régi sztorikon jókat vidultunk.
Utána buborékkal véletlenül ott felejtettük magunkat egy padon több ezer órára s feletébb jót beszélgettünk.
Aztán jött Zebegény.
Elöször csak EBE voltunk, kicsit punnyadtan, de mégis kellemesen,
táncoltunk a szoba közepén s megint jött az ominózus “ez kinek a milye
a hol?” témakör. Boszival szépen lassan megint megtaláltuk az
összhangot, ami már rendkivüli módon hiányzott. Aztán jöttek a többiek,
Phage, kedvenc tanítványom, BB s a Színésznő. Mi időközben felfedeztük
a Malom borozót, ahol a nagy fröccs 70 forint. Ennek meg is lett a
következménye, érettségi óta nem voltam ennyire beivva. Szerencsére
ennek nem lett semmi kellemetlen hatása, bár tény, hogy kisebb fizikai
képtelenséggel sikerült a térdemet 180 fokban kifordítani, amikor akkor
és ott nagyon fájt, de utána valahogy nem tünt lényegesnek. Éjfélkor jó
ötletnek tünt szalonnát zabálni kolbásszal, hajnali 4kor már sokkal
kevésbé. Lábam lilás zöldes (s nagyon barna), hangulatom ellenben
fantasztikus, bár most kicsit egyedül vagyok. Nehéz leírni a
történteket, mert ahogy azt tegnap is kifejtettem, a blogom semmi olyat
nem írok le, amit egy zsúfolt kocsmában nem mondanék el. De mindegy. Jó
volt, hippi volt, alkohol mámor volt, napozás s punnyadás, durva
pörgés, hullócsillag, érzelmi káoszok, naplemente a mezőn, diszkrét
felszabadító zokogóroham, abszurd szerelmi vallomások, kompromitáló
helyzeteket tömkelege. Jó most egy kicsit egyedül lenni, hisz 8 ember
30 négyzetméteren sehogy sem egészséges, de mégis, hiányzik az a
felszabadult hangulat, ami ott volt, az igazi életérzés.
Tegnap este elmentem a Színésznővel fröccsözni egyet, bevallom, alkohol immunissá váltam valószinűleg.
Pest jó hely, két tizenkevés éves punk lány megkinált chipsszel a 6É megállójában.
Rohangálnom kéne egy kicsit a városban, de olyan kellemes ködben ülök itt, az agyam még alszik.
Írok majd még, de most nem.
Ja és megtanultam kacsázni s életemben elöször láttam hullócsillagot, szóval ez aztán a nem semmi.
Idióta beszolásokból amire hirtelen emléxem: gyomoroldó a hashajtó helyett, illetve “a világ Dexter, én meg lassú vagyok”.
Ja s felhívtak a francia suliból, menjek hozzájuk dolgozni, nem is
hittem volna. Pénteken lesznek részletek, aztán persze lehet, hogy nem
jön össze a dolog, de ha igen, akkor annak fogok örülni, mert pénz,
mert beszélhetek franciául és mert az Atyauristennel találkozhatok
hetente 3szor. Az, hogy ezt hogyan fogom áthidalni egy egészen külön
téma, de végülis kit érdekel.
Most kezd csak leesni, hogy néha mennyire benézem emberek érzéseit a
rossz irányba, nem vagyok képes észrevenni, hogy mennyire szeretnek.
Zebegényben kicsit rá kellett jönnöm, hogy mi is van s most lassan
kezdem felfogni s sokkot kapni.