Amikor ma reggel drága anyukám hajnali 11kor felhívott, épp valami mély
kóma álomból riadtam. Amikor megkérdezte, hogy “na, milyen volt”,
bevallom, egész elgondolkodtam, hogy mi a turót csináltam én tegnap
este. Aztán persze eszembe jutott a Garbage koncert, Zosia, meg R a
fűben dögölve, kellemes hangulat, de inkább háttérzajként fogtam fel s
sehogy sem tudtam beleszellemülni. Aztán átszenvedtem magamat a
Jégkertbe a Széna térre, buborék és E, emelkedett hangulatban
megosztottam velül Zebegény egy-két mozzanatát, minek következményére
egy fél buszmegálló nézett engem hülyének, de ezt már
megszoktam.Buborék hazament aludni, szóval Evel felkerekedtünk Szóda
Udvar felé. Épp a budai hídfőnél zötykölödünk, amikor felszáll boszi
kettő darab pasassal. Szóval végül a társaságukban kötöttünk ki a
WestBalkánban, ami nagyon vicces volt és eufórikus, bár E szerintem a
halálba kivánt. Egy nagy fröccs és egy női konzilium után (melynek
helyszíne természetesen a női budi volt) úgy döntöttünk közösen, hogy
ott hagyjuk boszit martalékul, mi meg hazajövünk. A 6osÉn tünt fel,
hogy E szabályosan füstöl, konkrétan a táskája, amit vagy én, vagy
rejtély, de valaki kiégette. Aztán hazaestem és elaludtam, hála annak a
rengeteg bornak, ami koválygott a szervezetemben.
Most már réges rég nem itt kéne ülnöm, hanem a városban kéne
rohangálnom (majd kifejtem, hogy miért) és nem kéne elfelejtenem, hogy
5kor tanítok (amihez semmi kedvem, de muszáj). Kiváncsi vagyok, a ma
este milyen abszurd mozzanatokat rejteget számomra…Lehet, hogy itthon
maradok 🙂