ülök itt egy száll bugyiban és egy lenge ingben, megittam egy vödör kvt
s eszembe jutnak, amiket elfelejtettem, gondoltam, leírom, de nem, már
megint elszállt. Asszem most értem igazán haza Zebegényből. Leváltam a
közös éntudatról, ami kialakult, tudok megint önállóan és egyedül
létezni. nem riadok meg, hogy mamám, itt vagyok egyedül, mi lesz velem
a sok barát nékül. Visszatértem, önismeretem, jellemem, ami csak az
enyém s ami egyedül is nagyon jól elvan, köszöni. Asszem sikerült
magamba építeni a történteket és lezárni az eseményeket (pozitív
értelmeben that is, hisz semmi rossz nem történt velem ott).
Szóval most szöszölök, ma elöször nem vizihullaként ébredtem, hanem egészen határozottan felpörögve.