Bár nem szokásom se kül se belpolitikával és eseményekkel foglalkozni,
megjegyezném, hogy a rohadt életbe már ezzel a világgal, hogy az ember
már sehol sincs se biztonságban, se békében, mert spontán jelleggel fel
talál robbani. Nem megyek bele, mert marha késő van, de ha a
Közel-Keleten történik valami, arra közismerten marha érzékeny vagyok,
de amikor konkrétan Egyiptomban azt a hotelt robbantják fel, amelyikben
én néhány éve megszálltam, akkor az ember határozottan elgondolkodik.
Ez nekem mindig is szívügyem volt, de így, hogy Sharm-el Sheikh nem egy
ismeretlen pont a térképen, az ominózus hotel meg nem csak egy a
rengeteg közül, kicsit furcsábban érintik az ilyen hírek az embert.
Hónapok óta nem nézek tvt, nem olvasok újságot, nem hallgatok rádiót,
pont azért, hogy alkalmam se legyen felhúzni magamat a pitiáner
politikai belügyeken. De most ezerszer szívesebben húznám fel magamat a
siralmas politikai színtéren, mert itthon legalább nem hal bele senki.
A Közel Keleten meg masszív őrület folyik, fő a változatosság. Úgy
érzem, a légkör már megint az én pro-arab érzéseim ellen dolgozik.
Mégis csak jó lesz nekem ez a vizitúra, távol minden kommunikációs
csatornától. Strucc politika, tudom, de nincs más.