Na, az alvás határozottan segít. Kissé ugyan mintha megfáztam volna,
annyira nincs sok bajom, mint tegnap lefekvéskor. Szóval úgy döntöttem,
ki is mozdulok valamennyire. Tegnap sikerült kisebb anyázásba fulladnom
boszival, ami abszolút nem jellemző, csak elpattant vmi ér az agyamban,
vagy nem tudom, mindegy, ma reggelre persze már hült nyoma se volt az
egésznek, mert alapvetően nem egy olyan téma, amin fel tudjuk magunkat
húzni hosszú órákra. Vasárnap elvileg találkozunk is, szóval akkor majd
elválnak a dolgok asszem.
Most Ardinnal megyek találkozni, elötte meg megszerzem végre a
Sacredet, ami nem jelenti azt, hogy müködni is fog, de azért jó lenne,
az tény.
Sikerült kialudnom magamat, olyannyira, hogy már nehezemre esik
elaludni bármikor. Persze azért megy és ilyenkor alapvető baromságokat
álmodok. Most pl az elöbb Libanonban voltam apámmal és egy családi
baráttal és polgárháború volt, egy busz felrobbant és koponyák voltak
az úton. nekem meg nem fért az agyamba, hogyan lehet ezt az egészet
összegyeztetni azokkal a kedves libanoniakkal.
Kezdek egyre jobban lenni. De azért tudom, hogy nem békéltem meg
bizonyos dolgokkal, mert akkor nem nyilna belém semmi rossz érzés
telesen indokolatlanul. Lassan, de hatékonyan örödgűzök.
Tegnap Zosiaval vedeltük a teát és tudatmódosultunk a méztől
(psychedelic honey), ami abban nyilvánult meg, hogy sürű anyázások
közepette szuszakoltuk fel magunkat a villamosra, ahol utána hülyére
röhögtük magunkat az embereken.