Huh, asszem évek óta nem ébredtem azzal a kellemes érzéssel, hogy végre
ki vagyok pihenve, van bennem energia, ébren vagyok és nem vagyok
megfázva! Ennek örömére sütök egy kis palacsintát,
Szépen lassan behozom a lemaradásomat asszem. Jutnak eszembe a dolgok.
Pl. most valamiért eszembe ötlött az az abszurd pillanat, amikor
Volkovval és öccsével a Feltalálóval ücsörögtünk Pécsett a Papucsban
(ahol jó és oclsó a fröccs, csak az elején nem értettem, miért áll szét
az agyam egy nagy fröccstől, aztán kiderült, hogy az házmester és csak
200 forint). Szóval ott ücsörögtünk, kicsit kilátástalanul, kicsit
belassulva, alapvetően nem volt semmi dolgunk, csak úgy bementünk a
városba, hátha valami. A Feltaláló (akit egyébként nagyon szeretek)
teljes mellbedobással sorolta a jobbnál jobb ötleteit, hogy miket kéne
gyártani. Többnyire ilyen cyber-kütyük voltak, amiknek a müködését csak
sejteni tudtam. Volkovval csak ültünk, hallgattuk és időnként teljesen
másról beszéltünk. Simán beleillett volna egy “Look Back in Anger”
korabeli angol darabba ez a jelenet, ami egyszerre tükrözi a fiatalság
kilátástalanságát és a töretlen lelkesedését. A Feltaláló egyébként
nagyon aranyos, neki köszönhetem a Sacredemet. Voltam nála, a szobája 4
négyzetméter, van benne egy számítógép és rengeteg cyber-kütyü, meg a
falon egy MÁV hamutartó, ami bevallom, nekem is jól jönne. A Feltaláló
ott ül naphosszat és dohányfüstben programoz. Az egy dolog, hogy közöm
sincs a programozáshoz, de tetszik valahogy ez az ötlet és ez az
elhívatottság. Erősen bevetem minden létező lobbymat, hogy sikerüljön
övő nyárra elköltöznöm.

No de megyek, sütöm ama palacsintát, aztán elmegy bátyám (akivel
szerintem most elöszőr birtunk ki egymással 2 hetet összeveszés nélkül,
sőt, még határozottan jót is beszélgettünk párszor), aztán megyek
boszihoz, aztán majd kiderül. Lassan helyre rándul az életem, már csak
Phage-el kéne találkozni vagy valami, kiderülne, hogy minden a szokásos
kerékvágásban van. Bevallom, várom, hogy lépjen ő, belefáradtam abba,
hogy rohangálok mindig mindenki után. Nincs rajjtam dafke vagy
gyermeteg sértődés, csak valahogy most így érzem magamat, azt kész.
Átszabtam a betűket, most elvileg kevésbé folyik ki a szemetek (meg az
enyém is). Nem kell félni, két nap múlva megszünők egy hétre 🙂