Hűűű meg haaa. Két napa alszom. Kb most tértem magamhoz. Közben hívtak
ezren mindenféle témákkal kapcsolatosan, többek között, hogy menjek
Leényfalura fórum inni, de hááát izéé, nem hinném.
Egyébként meg vége a Szigetnek (mily meglepő). Nem mondom, hogy
magamhoz tértem még belőle, mert hát kissé durván jó volt. Olyan igazi
hippi fíling a köbön. Eg hétig. Nem csoda talán ezek után, hogy napok
óta alszom. Volkovot ma hazaküldtem (szó szerint), hogy hagyjon
magamra, hadd pihenjek ki mindenféle párkapcsolati bugdácsolásokat,
amik ugyan nem tragikusak, de nem szeretnénk itten ördögi köröket
megkezdeni. A drágámnak kissé nehezére esik kezelni posztmodern hippi
énemet, amit valahol meg tudok érteni, de az őrületbe nekem partner
kell, nem lelkizés. Na mindegy, majd csak összeszokunk egyszer csak
végre már.
Nem tudom, hogyan tudnám összefoglalni, hogy mi minden történt
címszavakban. Érzelmi síkon kissé beleszerettem buborékba, aki valami
katarktikusan hülye volt (többek között teljesen erkölcstelenre
szakította a farmeromat, amit aztán kénytelen voltam megvarrni), újra
egymásra találtunk boszival, aki nem szakított le rólam semmit, de
sikeresen elsírta magát az egyik nagy lelki kifakadásomtól (pozitív
értelemben, magyarul meghatódott). Meglátogatott bécsi konneksön és
huga, aki a világ legtündéribb emberi, egyszerűen nem lehet nem
szeretni.
Érzelmi skálám, mint látjátok tehát elég bugyi rózsaszín. Hülyeségi
szint se semmi, de az összes anekdotát most nincs igazán kedvem leírni.
Zeneileg volt Louise Attaque és Matmatah, ami egy abszolút mámor volt,
pogóztam, meg zuztam az első sorban (ééén, az ötven kilommal, na
mindegy). Kellemes felfedezés volt az új Morcheeba, Juliette and the
Licksben nem csalódtam (az a csaj nagyon kész, bevágta magát a tömegbe,
úsztatta magát, meg minden szar, rohant utána az INKAL kinjánban). A
magyarok közül egészen meglepődtem, hogy milyen  jó a Neo, az Emil
Rulez és a Kispál, ezeket én elvileg ismerem, de nem szokásom
hallgatni, aztán most valahogy ott ragadtam rajtuk és nem bántam meg.
Besh o Drom meg örök kedvenc marad, ekkorát rég táncoltam. Azaz,
táncoltam én mindenre egy héten keresztül egyfolytában, első két napban
valami olyan durva izomlázam volt deréktól lefele, hogy szinte lépni se
tudtam, de nem adtam fel, ha lúd legyen kövér. jól le is fogytam ennek
örömére.
Kivételesen nem találkoztam semmi külföldre szakadt hibbant
ismerősömmel, sőt, tulajdonképpen egész kevés emberrel találkoztam
meglepetésszerűem, lehet, hogy azért is, mert az egész barátiköröm kint
volt.
Szigetről röviden és tömören ennyit.

Goldfrappot hallgatok,a  Felt Mountain c. albumot, az első száma a
Lovely Head, ajánlom mindenkinek figyelmébe, van ebben a számban valami
nagyon nagyon szugesztív nyugalom és enyhe melankólia. Egyébként a My
Summer of Love c. filmnek a zenéje is egyben. Nekem kellemes emlékeim
fűzödnek hozzá, meg olyan kellemesen szétcsuszott állapotba kerülök
tőle, ami most nagyon megfelel, mert enyhén szólva diffúz-konfúz az
egész lényem.

Készültek képek, majd felrakok párat, vannak viccesek, csak bevallom,
most pöttyet lusta vok hozzá. Mint ahogy a linkeket is át kéne
babrálnom, mert egyfolytában változik a blog társadalom. Phet és
Bonszájmacska pl. megszüntek, szerintem ez nem tartós állapot. Albert
meg fő a változatosság már megint újjat kreált (mindig kicsit jobbat,
kicsit őszintébbet, támogatjuk a mozgást).

Ideje asszem magammal foglalkoznom, Virginia Woolfot folytatnom, ahol
abba hagytam, meg talán mellesleg az életemet is. Szomorú vagyok, hogy
vége a Szigetnek, sajnálom, hogy Volkov csak túl későn tudta felfogni,
hogy Szigeten rám nem érvényes egy normális szabály sem, de ezzel
együtt ez volt életem legjobb és legőszintébb Szigetje, leszarva a
zenei élményeket is, buborék és boszi méltó hippik mellém. Nem kell
most senkinek se értenie, hogy ez pontosan mit takar, elvégre egy
vérbeli hippi minek írna blogot, attól még nem találok találóbb
kifejezést arra a teljesen felszabadultságra és őszinte boldog
leszaromságra, ami ránk tört és amit kellőképpen ki tudtunk játszani.
Balszerencsénkre (?) az ember egész évben nem lehet ilyen, mert a
társadalom nem tolerálja (rohadjanak meg). Ráadásul 29.-én új életem
kezdődik, életemben elöszőr dolgozni fogok, nem egy halál megerőltető
munka, de valahol mégis szabadságom egy darabja, persze nyuatom magamat
azzal, hogy ezzel váltok egy nagyobb szabadságot.

Jut eszembe, ma Evel (aki végre megjött) és Zosiaval (akinél fogok
lakni szeptember végén pár hetet) voltunk egy olaszban (a Beckett’s
mellett van az Alkotmány utcán) és úgy bezabáltam egy rakat sajtos
tésztát, hogy cska na… Ezzel együtt megint tudnék enni, hülye
bioritmus, délután 4kor ébredek, éjfélkor vagyok éhes, reggel 6ig
magamnál vagyok…