Zúgnak itt a gépek a fejem fölött. Mert, hogy holnap nagy hepaj, szóval
ma főpróba. Mikre nem jó, ha az ember a Duna mellett lakik. Elárulom
nektek, hogy a létező legidiótább helyen lakunk. Kilátás nuku, hacsak
nem hajolok ki életveszélyesen az ablakon (akkor is a szomszédot latom
premier plánban, de sebaj), szóval mondhatni semmi előny. Viszont az
uta merőleges a Dunára, ezért télen remekül pofán lehet kapni minden
tipusú orkánt, szellőt, hóvihart. Ezzel együtt szeretek itt lakni. Pl.
határozottan hanulatos, amikor éjszaka az ember egy hajókürtre riad.
Vagy amikor árad a Duna nem kell messze menni katasztrófa turizmusért.
Na mindegy, lassan el kéne indulnom kedvenc tanítvány felé (igen,
képzeljétek, hihetetlen, de mégis igaz, találkokzok vele, Zebegény óta
most elöszőr, azaz másfél hónapa!! ez esemény számba megy :))
Tegnap egyébként lazán elaludtam éjfélkor, azt fél kettőkor olyan éber
voltam, hogy az már fájt, ovlasgattam Virginia Woolfot, az segített
(legalább nem unatkoztam), de szóval ez a bioritmus káosz, kissé
aggasztó…
Holnap népünnepélyben üdül mindenki, nem az én asztalom, asszem egy
lightos tüzijáték belém fér, aztán Rel nonkonform jelleggel megyünk egy
kis darkulásba, Depeche Mode party címszó alatt, lesz Rammstein is meg
Placebo, az egész a Kultiban. Egy darab ismerőssel nem fogok találkozni
és ez jót fog tenni a lelkemnek, asszem.
Tegnap 40 percet smseztem Volkovval, furcsa volt és felemelő, talán lassan magához tér itt minden és mindenki.
Teleírtam pár lapot egy nagy adag hibbantásggal, nézzétek meg a
toxik.freeblog.hu-n, akad még javítani való, majd máskor, most rohanok,
meg tespedek.