Hát nem mondom, hogy nem fogok ma megfulladni. Talán ki kéne végre
takaritani a Sziget-port a szobámból és akkor nem tüsszögnék, meg
hasonlók.
Volkov előkerült, felhívott, ennek örömére délután 4ig aludtam, ami
egészen meglepő. lehet, hogy még nem egészen pihentem ki ezt a sziget
témát…
mindegy (lust alettem nagybetűkkel szarakodni). lassan megyek Csvel
hepajkodni duna partra, repülő show (repülő só, höhö), tüzijáték,
gondolom magunkba öntünk pár sört, hogy megfelelő népünnepély fílingünk
legyen, meg egyébként is, sziget után ez a minimum 🙂 Aztán találkozok
Panzerral, aki megjött Lettországból, szóval vmi élménybeszámolót
illene produkálnia, sok sok baltikummal. Éjfélkor meg feletébb
romantikus körülmények között összeszedem Rt és bevonulunk a kultiba
riszálni egyet DMre, Rammsteinra és egyéb depresszív industrial dark
zenékre.  Csak nehogy poéngyilkos jelleggel vmi bugyikékbe menjek,
vagy egyéb abszurd hülyeség részemről (az abszurd hülyeség abszolút az
én műfajom, ha nem vetéttek volna észre).

Ha már itt tartunk, hadd meséljem el, a Szigeten ért egyik idóta
balesetemet, szerintem tuti befutó az összes hülyeségem közül. Buborék
szórakozottan felgyújtott egy műanyag poharat, ami egy kicsit füstölt,
majd határozottan lángolt és olvadt. Ekkor buborék jónak látta kicsit
odébb állni, én flegmán ültem tovább a pohárhoz veszélyes közelségbe.
Ahelyett, hogy hagytuk volna magától kiégni a dolgot, R gondolta
elfújja a tűzet, minek következményében a folyékony lángoló műanyag
beleégett a térdembe, szerencsére teljesen minimális felületen. Azér ta
sikitásom nem volt semmi. Na mindegy, szóval ennyit abszurd
baleseteimről. Most nem tartok itt egy kimerítő leírást az összes
hülyeségről, ami történt velem, de maradjunk annyiban, hogy az orromat
már elég sok agresszió érte, többek között azért, mert álmatagon
lefejeltem egy asztalt kb fél centi távolságról, majd bezuhantam egy
ruhásszekrénybe és cselesen magamra nyitottam egy ajtót. Ezek józanul
követtem. Ittasabb állapotban sikerült belegyalogolnom egy bazi méretű
rózsabokorba(és elvágnom vele az arcomat), illetve számomra érthetetlen
módon kifacsarnom 180 fokban a térdemet.

No, megyek, mert rám rohad a szoba, ami azért kicsit aggasztó lenne, azért mégis…