Történelmi pillanat, itthon vagyok. Ugyan mehetnék vmi házibuliba,
amibe lehet, hogy végül fogok is, de momentán úgy teszek, mintha
elhinném, hogy nem megyek sehova, csak a Blahára, kedvenc unokatesómhoz
traccsolni. De talán nem is baj, mert holnap f4kor találkozok a
Kártyással, ami egy olyan időpont, amiben elvileg rohadtul aludni
szoktam mostanság, szóval jobb ha nem reggel fexem le.

A kimondhatatlan nevű nő határozottan emlitésre méltó, szóval íme a
neve : Jhumpa Lahiri és a novella kötet címe Interpreter of Maladies.
Határozottan jó.

Csuklóm behalt, nem írok többet.