Huh, ma kétszer keresett ugyan az a szám, ami nekem nagyon derengett,
hogy a francia suli száma. Amikor ez realizálódott bennem, tisztára
felébredtem a stressztől, szóval 5 óra alvás után fel is keltem. De
legalább nem vagyok hülye, igazam volt, tényleg onnan kerestek. Közben
kaptam egy emailt eredetileg orosz vezetőtanáromtól is, amin szakadtam
a röhögéstől, nagyon aranyosnak tűnik ez a nő. Szóval közeleg az új
élet, te jó ég.

Az elmúlt napokban akkorát puffantam a levegőbe emberekkel
kapcsolatosan, hogy alig térek magamhoz. Csak úgy csattantam egy
elegáns(nak vélt) porfelhőben. Még volt bennem elég tartás, hogy vissza
tudjak vonulni, de mint ahogy tegnap hajnalban arra rájöttem, erősen
nyalogatom a sebeimet. Egyrészt egy pitiáner sztori kapcsán kiderült,
hogy emberismeretem kissé elhagyott. Nem is az érzelmi sokk volt
dermesztő, hanem inkább a tény, hogy ennyire félreismerjek valakit, aki
öt éve szerves része az életemnek… Másik ágon meg pofán csapott a
felfedezés, hogy egy eddig hozzám közelálló ember mennyire
mértéktelenül frusztrált és ebből kifolyólag határozottan utálatos és
agresszív. Bármennyire is megértem, én ennyi feszültséggel nem tudok
mit kezdeni. Szóval kicsit rájárt a rúd az ismeretségi körömre az
elmúlt napokra, meg főleg a lelkivilágomra. Na nem mintha belehalnék.
Csak kicsit döbbentem lefele.

Egy csomó embert belső frusztrációk vezérlik egyfolytában. A legtöbbnél
kimerítő pszichológiai elemzést tudnék írni róluk, hogy mi a bajuk és
mit miért értenek szándékosan félre. Ha hinnének nekem és valahogy
feloldanák magukban ezeket a baromságokat, amik kissé elködösítik az
agyukat, sokkal felszabadultabb és boldogabb emberek lennének. De
többnyire nem hisznek nekem (kivéve egy-két határozottan okos emberke),
ami az ő bajuk, egészen addig, míg a frusztrációjukat rajtam tőltik ki
(mert mondjuk nem vagyok egy agresszív alkat és bennem van mindig a
legkevesebb ellenállás). Innentől az egész határozottan kezd az én
bajom lenni, sőt többnyire egy idő után már csak az én bajom (mert
lassan emésztek meg egy-egy ilyen baromságot). Ez nem olcsó
mártirkodás, mert akkor ennél patetikusabb műfajban nyomnám a vakkert
(barokkos körmondatok, gyertek!). Csak úgy rájöttem az életértelmének
egy részecskéjére. Bár szerintem ezt már réges rég tudtam.

Jelentem alásan, vissza vagyok fogyva versenysúlyomba. Ez felemelő.
Ennek örömére reggeliztem egy kis sajtos mascarponeval (ami kvázi
tejszín), mert gondoltam, hogy mégsem lehet rakott kelt reggelizni, de
persze lehet, hogy ez csak egy ilyen hülye nyársatnyeltség…

Tegnap buborékkal kisebb extázist kaptunk könyvtémában, amitől én
alapvetően feldobodtam, mert kevés emberrel lehet extatikusan könyvről
beszélni. Többek között emiatt a beszélgetés miatt magamhoz vettem egy
kis Csáth Gézát, amit már rég akartam. Meg találtam valami
kimondhatatlan nevű modern indiai női irót, aki novellákkal árasztja el
a világot, megtetszett a dolog. Anyukám ilyen modern indiai novella
ember, valószinűleg miatta vannak Arundati Roy-ok a lakásban meg izék
(csodálom is, hogy nincs több Salman Rushdie…). Szóval ma olvasni
fogok, olvasni, olvasni. Erről Lenin jut eszembe és a tegnapi ARC
kiállítás, amin voltak szovjet plakátok, amitől én elájultam. Egy párat
azért szívesen kiraknék a falra… Ha már ilyen sok az orosz téma ma,
közzé teszem anyukám által szüretelt nyelvészeti gyöngyszemeket (én nem
tudok oroszul, ő igen) a szputnyiszkájá tv a műholdas tv, a nyányá
(vagy nyanya, izlés szerint) meg a dada, divatosabban mondva a
baby-sitter. Ezen én behaltam, de lehet, hogy csak azért, mert bölcsész
vagyok. Diszkréten megjegyezném, hogy kicsit leszakadt az állam, amikor
a tegnap kapott finnországi képeslapot, mely egy gyömbéres süti
receptje, anyukám tök jól megfejtette, míg nekem arra sikerült csak
rájönnöm, hogy mi a fahéj és a naracshéj. Szóval ennyit arról, hogy én
vagyok a bölcsész 🙂

Mentem, mert szét van a csuklóm a rengeteg gépeléstől, ámen.