Böff, hogy nőies legyek… Nem kéne tejet inni hajnalban.
Na jó.
Most akkor ünnepélyesen írásba adnám, hogy hibbant életmódomat, mely
abból áll, hogy nappal alszom, éjszaka meg többnyire szimplázok és
fosom a szót buborékkal szombattól felhagyok, mert tény és való, hogy
bármennyire is nekem most erre van szükségem, ez azért nem szerencsés
évkezdés szempontjából. Egyébként is, Volkov szombaton érkezik és
szeretnék vele foglalkozni. Csak még ilyen poszt-sziget időket élek,
tolom a nyarat és az őrületet ahova tudom, mert az a nagy büdös
igazság, hogy qvára be vagyok szarva a szeptember egytől, hogy én
dolgozni fogok, hogy én tanítani fogok, hogy én jézusom, új életet
kezdek. Megfutamodni már késő és tudom, hogy a helyzet magaslatán
leszek, de félek, rohadtul félek, mert még sose csináltam ilyet és
asszem ez normális. Ezért töltöm a napjaimat buborék üdítő
társaságában, mert ő nem fél és mert életvidám ember, akitől mindig jó
kedvem lesz és most nem tudok elviselni negatív dolgokat, mert ha egy
kicsit elgondolkodnék, találnék hirtelen nagyon nagyon sok negatív
dolgot a környezetemben, amitől csak szomorú tudok lenni, mert olyan
emberek vannak szarúl, akik szerves részei az életemnek, csak távol
vannak tőlem és nem tudok nekik segíteni, ezért csak nézhetem végig,
hogy megy tönkre az életük, a szemem láttára.
Most, hogy ezt végre ki tudtam mondani, kicsit jobb, meg sok dolgot
megmagyaráz, de tulajdonképpen egészen höh, nem lettem jól. Öszinteségi
rohamomat hallották, ne aggódjanak, elmúlik. Szép álmokat.